Móricz Zsigmond Emlékház – Prügy Vissza

Móricz Zsigmond
(1879–1942)

Móricz Zsigmond (1879–1942) gyermekkorának néhány meghatározó esztendejét töltötte Prügyön 1887 és 1892 között. A faluban folytatta a Túristvándiban megkezdett elemi iskolai tanulmányait, s innen íratta be édesapja a Debreceni Református Kollégiumba. A prügyi református templom falai között konfirmált 1891 tavaszán. A Móricz család tönkremenve, elszegényedve került a faluba, ahol az író édesanyjának, Pallagi Erzsébetnek éltek rokonai. A gyermek Zsigmond a „boldog sziget”-et jelentő Csécséről idegen környezetbe került, megszenvedve a szegénység és a nélkülözés által kiváltott sebeket.

Ezek a gyermekkori „zúzott, vágott, mart sebek” olyan mély lelki nyomokat hagytak benne, melyek – szatmári népdalgyűjtő körútjain szerzett tapasztalataival és Ady Ugar-szimbólumának felszabadító hatásával társulva – megíratták vele prózájának első gyöngyszemeit (Judith és Eszter, Hét krajcár). Ezek a novellák azt a világot ábrázolják, ahol a hetedik krajcár hiányzik. Móricz regényeinek faluképe e három élmény együttes hatására alakult ily sötétté, komorrá, egyszersmind realistává. Innen eredeztethető írói szemléletének az a sajátossága, hogy az író az irodalmat a művészetnél többnek: a nemzet lelkiismeretének, az igazságért folytatott harcnak, küzdelemnek tekinti. E szemlélet jelenik meg szerkesztői felfogásában is a Nyugat és a Kelet Népe hasábjain.

Szilágyi Péter

Móricz Zsigmond prügyi tematikájú művei

Karácson estéje (diákkori írás a Fehér könyvből) 1890-es évek eleje Kedves tanító úr (novella), 1906 Hét krajcár (novella), 1908 
Judith és Eszter (novella), 1908 
Rektor bácsi (novella), 1912 
Fillentő (novella), 1912 
Légy jó mindhalálig (a regény egyes részletei), 1920 
Disznótor (novella), 1932 
A levélhordó (novella), 1935 
Erdei bácsit megverik (novella), 1935 
Életem regénye (a regény prügyi fejezete), 1939