Babitsék feltehetően 1923 augusztusában jártak először Esztergomban. Az élmény meghatározó volt. Ehhez társult az a „csodálatos pénzszaporítás” is, amely szorosan a házvásárlás előtörténetéhez tartozik. Babits egy nagyobb összegű honoráriumot kapott Dante Paradicsomának magyarra fordításáért. A bölcs belátást szerencsés véletlen követte, amikor Dr. Nagy Zoltán ügyvéd-barátot bízták meg a pénz kezelésével, rövid időn belül ugyanis Babitsék vagyona megtöbbszöröződött. Baráti segítséggel találtak rá egy kis házra az esztergomi Előhegyen. A kalandos előzmények után Babits Mihály és felesége, Tanner Ilona az 1924. március 27-én kelt adásvételi szerződés szerint Toldezsán Istvánnétól vette meg előhegyi ingatlanát 35 millió inflációs koronáért.

Az elkövetkezendő években újabb vásárlással bővítették a kertet, illetve folyamatosan alakították, szépítették birodalmukat. Babitsék érkezésük után nem sokkal megismerkedtek az Olajos és az Einczinger családdal. Az új ismerősök nemcsak a napi gondok megoldásában nyújtottak segítő kezet, hanem egészen mély, baráti szeretettel fordultak a néha már kora tavasztól késő őszig Esztergomban időző család felé. Einczinger Ferenc megbízható banktisztviselő, majd a Takarékpénztár igazgatója volt, és emellett olyan sokoldalú művészegyéniség is, aki tehetséges, ügyes kezű festőként működött közre a kis házikó díszítésében. Ezek a falfestmények és feliratok nemcsak a család akkori vendégeit varázsolták el, hanem a mai látogatókat is a hely szellemének bűvkörébe vonják. A Babits-villa egyik legtöbbet emlegetett nevezetessége az az aláírás-fal, mely a magyar irodalomtörténet egyik sajátos dokumentációja. A vendégek felírták nevüket a falra, emléket hagyva magukról a házigazdáknak, s nekünk is. Babits 1941-es halála után, a ház viszontagságos utóéletét követően, 1961. augusztus 6-án végre emlékhely lehetett a hajdanvolt műhelyből, ekkor avatták fel ugyanis az ország első Babits Mihály Emlékházát.

G. Tóth Franciska