Ady Endre Emlékház - Érmindszent

Ady Endre

Emlékház

Az egykoron Érmindszentnek, ma Ady Endrének nevezett településen két épületet is emlékmúzeumként rendeztek be. Valamikor mindkettő az Ady család birtokában állott.

Ady Endre szülőháza a kisebbik, nádfedeles, háromosztatú parasztház. Utcára néző homlokzatát a költőt ábrázoló dombormű díszíti, míg bejárata mellett emléktábla figyelmeztet a hely különlegességére. A szülőház pontos építési időpontját nem ismerjük, valamikor a XIX. század második felében készülhetett, annyi azonban bizonyos, hogy Ady Endre édesanyja, Pásztor Mária örökölte, rajta keresztül jutott az Ady család birtokába. Ady Endre édesapja, Lőrinc bővítette az épületet, így nyerte el mai formáját. A szülőházban számos, eredetileg is a család birtokában lévő tárgyat tekinthetünk meg, amelyek mint néprajzi értékek is figyelemre méltóak. A másik ingatlan később, 1907-ben épült fel, négy látogatható terme szintén számos, régen a család vagyonát képező, eredeti állapotban megőrzött tárgyat tár elénk. Ady költői és újságírói tevékenységéhez köthető dokumentumokat, tárgyakat is felvonultat a múzeum; eredeti kiadású verses köteteket, korabeli újságokat, fényképeket, magán- és hivatalos leveleket. A két épület között húzódó udvaron még megtekinthető a család gémes kútja, illetve Ady Endre bronz mellszobra.

A szülőház 1953-ban leégett, de restaurálták, visszaállítva eredeti állapotát, azonban ekkor még nem alakították át múzeummá. Az emlékmúzeum megnyitására – Popp Aurél festőművész közbenjárásának köszönhetően – 1957-ben került sor. Napjainkban az Ady Endre Emlékmúzeum a Szatmár Megyei Múzeum fennhatósága alá tartozik.

A múzeum kiállításai

A kisebbik épület, a szülőház összesen három teremből áll, mindhárom terem látogatható. Az első terem az egykori konyha, melyből balra nyílik az utcára néző tisztaszoba és jobbra a hálószoba. A szabadkéményes konyhában oda illő berendezési és használati tárgyakat, illetve néhány, a háziiparhoz köthető eszközt vehetünk szemügyre. A tisztaszoba berendezési tárgyain kívül (ágyak, karos lóca, székek, tálaló, komód stb.) felhívjuk a figyelmet néhány családi fényképre, amelyek a terem falain vannak elhelyezve. Az egykori hálószoba Ady Endre magánéletéhez köthető dokumentumokat, fényképeket mutat be. Különösen érdekesek az érmindszenti iskola matrikulája illetve a keresztelési anyakönyv, amelyek eredeti dokumentumok.

Az udvar másik oldalán lévő épület öt terme látogatható. Ezek közül kettő a korabeli bútorokon, berendezési tárgyakon keresztül a XIX. század végi hangulatot kelt. Az ágyakon, asztalokon, heverőkön kívül érdekesek lehetnek a cserépkályha, a falióra vagy az íróasztal is. Ezek a termek gazdagok a család történetéhez köthető fényképekben is. A többi terem már Ady munkásságát hivatott bemutatni. Ezekben tekinthetjük meg a költői és újságírói tevékenységéhez köthető dokumentumokat, tárgyakat: eredeti kiadású verseskötetek, korabeli újságok, fényképek, de láthatunk itt néhányat a magán és hivatalos leveleiből is.

forrás: innen

Ady Endre

1877. november 22-én született Érmindszenten, a falu ma Romániához tartozik és Ady Endre nevét viseli. Elszegényedett, kálvinista nemesi családból származik.

1900-tól Nagyváradon dolgozott újságíróként, debreceni és nagyváradi lapok verseit is közölték. A fiatal újságíró bohém éjszakai életet élt Nagyváradon, melynek végzetes következményeként elkapta a szifiliszt.

1903 augusztusában ismerkedett meg Nagyváradon a Párizsból hazatérő Diósi Ödönné Brüll Adéllal, akit verseiben Lédának nevezett.

1903-tól 1912-ig tartott Ady és Léda kapcsolata, a költő ez idő alatt hétszer járt Párizsban, hosszabb-rövidebb ideig. Az Európa kulturális fővárosában megismert modern művészeti és irodalmi irányzatok vitathatatlan hatással voltak Ady életművére és ezáltal a magyar lírára is.

1906-ban megjelent az Új versek című kötete, amely a költő számára igazi áttörést, a magyar kortárs lírába pedig teljesen új hangot hozott.

1908-ban elindult a klasszikus modernség legfontosabb folyóirata, a Nyugat, amelynek állandó szerzője Ady.

1913-ban találkozott Dénes Zsófiával, a fiatal újságíróval hamar megkedvelték egymást, esküvőt terveztek, de Dénes Zsófia családja erősen tiltakozott, kapcsolatuk ezért hamar véget ért.

1914. április 23-án Ady egy átlumpolt nagyváradi este után megérkezett Csucsára, hogy személyesen is megismerje Boncza Bertát, akivel már három éve levelezett.

1915. március 27-én házasságot kötött Boncza Berta, Csinszkával, akivel a Boncza család csucsai birtokán, majd budapesti lakásában éltek.

1918-ban jelent meg utolsó kötete A halottak élén címmel, a háború utolsó évének eseményei mély fájdalommal és aggodalommal töltötték el, már nagyon betegen írta utolsó, Üdvözlet a győzőnek című versét.

1919-ben egészségi állapota nagyon megromlott, szanatóriumba szállítják, de már nem tudták megmenteni.

1919. január 27-én halt meg, két nap múlva a Nemzeti Múzeum előtt felállított ravataltól több ezren kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe. Temetésén többek között Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Bíró Lajos és Jászi Oszkár mondott búcsúbeszédet.

Galéria