Baka István-emlékszoba – Szekszárd

Szekszárd
    Emlékház

    „ekkor fogtam fel: angyalok lakása
    Szekszárd – a városom s a városod,
    de csak amíg a hó, az éj, a csönd
    párnázza” 
    (Képeslap 1965-ből)
     

    Szekszárd főteréről rövid sétával elérhető a Babits Mihály Emlékház, a költő szülőháza. Az épület 1780 körül épült copf stílusban, és ma is eredeti állapotában áll. Babits nagyapja, Kelemen József 1855 körül vásárolta meg, és közel száz évig állt a család tulajdonában, 1952-ben államosították az épületet. A költő életének első hat évét töltötte a szülői házban. 
    Az első emlékkiállítás 1967-ben nyílt a földszinten. 1983-ban, a költő születésének 100. évfordulójára, szülőháza teljes egészében múzeummá vált. 2001-ben a Dienes Valéria Emlékszobával gazdagodott a gyűjtemény, 2005-ben pedig Baka István költő hagyatéka kapott helyet a múzeumban.

    Annak ellenére, hogy Baka István 1974-től családjával Szegeden élt, sok szállal kötődött továbbra is Szekszárdhoz. Rendszeresen hazalátogattak a szülőkhöz, barátokhoz, a költő alkotni is visszajárt a szülői házba. 

    Özvegye, Baka Tünde a tolnai megyeszékhelynek adományozta elhunyt férje hagyatékát, dolgozószobájának bútorait, mintegy 1500 kötetes könyvtárát, 3000 lemezből álló gyűjteményét, kéziratait, fényképeket, használati tárgyakat. Az adományozáson kívül az emlékszoba berendezésénél is aktívan segített. A kiállítást Tolnai Ottó avatta fel 2005. április 11-én, a költészet napján. 

    Az emlékszobát enteriőrszerűen rendezték be, ide került a költő könyvtára, rengeteg dedikált kötetével, írógépe, díjai, lemezgyűjteménye a saját lemezjátszójával, hiszen jellemző volt rá, hogy állandóan szólt nála a komolyzene. Íróasztala, berendezési és személyes tárgyai megidézik azt a szegedi életteret, ahol Baka István 1974-től haláláig élt és alkotott. 

     

    Egyéb információk

    Kurátor: Lovas Csilla
    Arculat és tipográfia: F. Sági Apllónia

    1948. július 25-én született Szekszárdon. Nyolcévesen már verseket írt. Középiskolai tanulmányait a Szekszárdi Garay János Gimnázium orosz tagozatán végezte.

    1967-ben kezdte meg tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) magyar–orosz szakán.

    1969 február 1-jén házasságot kötött egyetemi csoporttársával, Ökrös Tündével. Házasságukból két gyermekük született, Ágnes (1973) és Tamás (1978). Szintén ebben az évben jelentek meg először versei a Tiszatáj folyóiratban. 

    1971–1972-ben egy teljes tanévet Leningrádban töltött. Itt olvasott először szamizdat irodalmat. Megismerkedett a 20. századi orosz líra lágerekben elpusztított vagy emigrációba kényszerített alakjainak költészetével: Brodszkij, Mandelstam verseivel.

    1972 és 1974 között magyart és oroszt tanított a szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskolában.

    1974-től Szegeden a Kincskereső munkatársa, főmunkatársa, majd 1993-tól nyugdíjazásáig főszerkesztő-helyettese volt.

    1975-ben megjelent első verseskötete, a Magdolna-zápor

    1984-ben megjelent első próza- és drámakötete, a Szekszárdi mise.

    1990-ben válogatott és új verseket tartalmazó kötetet adott ki Égtájak célkeresztjén címmel.

    1995. szeptember 20-án hunyt el Szegeden. Szülővárosa alsóvárosi temetőjében nyugszik.

    Nyitva tartás
    Keddtől vasárnapig 10-től 17 óráig.
    Helyszín

    Szekszárd
    Babits Mihály utca 13.
    7100
    Magyarország

    Telefon