Babits Mihály Emlékház - Szekszárd

Szekszárd
    Emlékház
    Babits Emlékház Szekszárd

    Szekszárd főteréről rövid sétával érhető el a Babits Mihály utcában, a Séd patak kanyarulatánál a Babits Mihály Emlékház, a költő szülőháza. 1780 körül épült copfstílusban, és ma is eredeti állapotában áll. Babits nagyapja, Kelemen József 1855 körül vásárolta meg, közel száz évig állt a család tulajdonában, 1952-ben államosították az épületet. Az első kiállítás 1967-ben nyílt a földszinten. 1983-ban, a költő születésének 100. évfordulójára, szülőháza teljes egészében múzeummá vált. 2001-ben a Dienes Valéria Emlékszobával gazdagodott a gyűjtemény, 2005-ben pedig Baka István költő hagyatéka kapott helyet a múzeumban.


    A földszinten sétálva a Babits Mihály családjával és gyermekkorának színhelyével ismerkedhetnek meg. A szobák költő születésének idejét, a 19. század végét idézik. Két generáció, a nagyszülők és szülők bútorai, tárgyai, festményei könyvei hűen őrzik a ház hangulatát. „Az író valahogy gyermekkorának és első ifjúságának benyomásait írja egész életében; minden idegszálával abban a világban él, amelyet akkor látott maga körül.” – írta Babits. Az emeleti kiállítás ezeket a gyökereket mutatja be. A tárlókban elhelyezett emléktárgyak, fotók, dokumentumok mellett a modern technika segítségével meghallgathatják Babits hangját vagy a Szekszárdhoz kötődő verseit, belenézhetnek a digitalizált családi fotóalbumba, sőt egy Babitsról, Török Sophie-ról és kislányukról, Ildikóról készült egyedülálló filmtöredéket is megnézhetnek. Végül felfedezhetik hogyan változott Babits arca és kézírása, egy óriás „keresd a párját” memóriajátékot játszva, meglelhetik Babits egy-egy arcához, azaz fotójához milyen kézirata kapcsolódik. A múzeumlátogatás után tavasztól őszig a kert árnyas fái alatt pihenhetnek Babits szobra közelében.


     

    Babits

    1883. november 26-án született Szekszárdon, művelt, tisztviselői-családból származott, a pécsi ciszterci gimnázium tanulója volt. A szülőház, a szőlődombokkal körülvett város és a mediterrán hangulatú pannóniai táj számos művének ihletője volt. 

    1901-ben iratkozott be Budapesten a bölcsészkarra, ahol ő is részt vett Négyesy László stílusgyakorlat órain, többek között Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula társaságában. 

    1905-től gimnáziumban kezdett tanítani, több vidéki városban is dolgozott, 1911-től került újra Budapestre.

    1909-ben jelent meg első verseskötet, Levelek Iris koszorújából címmel.

    1921-ben feleségül veszi, a szintén költő, Tanner Ilonát (írói nevén Töröh Sophie), gyermekük nem születik, Ilona testvérének gyermekét, Ildikót fogadják örökbe még csecsemőként. 

    1924-ben veszik meg feleségével együtt az esztergomi nyaralót, a hegyi ház menedékként szolgált a költő számára, ahová elvonulhatott a városból. Számos versének (Mint különös hírmondó, Vers a csirkeház mellől, Holt próféta a hegyen, Rímek, Búcsú a nyárilaktól), műfordításának, prózai munkájának, egyéb alkotásának konkrét és tematikus helyszíne Esztergom és a ház.

    1927-től a Baumgarten Alapítvány kuratóriumi tagja, 1929-től a Nyugat folyóirat főszerkesztője, az irodalmi élet megkerülhetetlen szereplőjévé vált.

    1938-ban gégerák miatt műtéten esett át, amely után nem tudott beszélni, beszélgető füzetein keresztül kommunikált. Ugyanebben az évben jelent meg a Jónás könyve is. Betegsége idején is sok időt töltött az esztergomi házban.

    Nyitva tartás
    keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között
    Helyszín

    Szekszárd
    Babits Mihály utca 13.
    7100
    Magyarország