József Attila Emlékmúzeum

Balatonszárszó
    Emlékház

    A balatonszárszói villasoron lévő, Európai Uniós forrásból 2012-ben megújt egykori Horváth-panzió ad otthont az új József Attila-kiállításnak. Ebben a házban töltötte utolsó napjait a súlyos betegségből lábadozó költő. 1937. december 3-án este innen indult arra a sétára, melyről nem tért többé vissza. 19 óra 35 perckor a balatonszárszói állomásról induló tehervonat halálra gázolta. A kiállítás a költő életének utolsó időszakát idézi fel, és abból visszatekintve állít emléket az egész életműnek a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából, valamint magántulajdonban lévő dokumentumok, fotók, tárgyak segítségével.

    József Attila (1905–1937) élete 1936 nyarától kapcsolódik Balatonszárszóhoz. Augusztustól szeptember közepéig pihenéssel, udvarlással és versírással töltötte napjait a Palota panzióban, s örömmel foglalkozott Etus gyermekeivel, komolyan véve a jó szóval oktató, játszani is szerető nagybácsi szerepkörét.

    „Ez volt az utolsó szép nyara. Lesülve, meghízva, frissen tért haza, büszkén szép verseire” – emlékszik vissza erre az időre Németh Andor. A hullámok lágy tánca…, a Balatonszárszó című és a Jaj, majdnem… kezdetű költeményekbe „belevarázsolta a gazdag nyár minden sugarát és hevét”.

    Másfél évvel később, 1937. november 4-én, csikorgó télidőben látta viszont a szép emlékezetű nyaralót. A jól fölszerelt budai szanatóriumból ide irányította orvosa, hogy családi körben, állandó és gondos felügyelet mellett folytassa gyógyulását a súlyos depresszióval küzdő költő. November 28-án szerelme, Flóra látogatta meg, december 2-án – a halálát megelőző napon – a Szép Szó vezérkara és az orvosa is fölkereste. Barátai új kötet-lehetőségről, lektori állásról és a régen várt Baumgarten-díj odaítéléséről hoztak „biztos” híreket.

    Másnapra mintha kicserélték volna, újra tervezgetett. Nővéreivel gyengéd és segítőkész volt egész nap. Még az ebédet is megette, ami addig nem volt szokása. Újságot olvasott, mókázott a gyerekekkel, leveleket írt. Este – miközben Etus kenyeret dagasztott, Jolán a kicsiket fürdette – sétálni indult. Nem sokkal később kopogtattak: a halálhírét hozták. 19 óra 35 perckor a balatonszárszói állomáson a menetrendben nem szereplő, induló tehervonat halálra gázolta. Jolánt a sorompónál csendőr tartóztatta föl, mögötte feküdt a halott költő, Nagy-Magyarország térképével letakarva.

    December 5-én a református egyház szertartásrendje szerint temették el nővérei, a helybeli kíváncsiskodók és a Pestről érkezett barátok, tisztelők – valamint Faludy György emlékei szerint – öt csendőr jelenlétében. A szárszóiak bolond hírét keltették az öngyilkos ismeretlennek. Öt évvel később, amikor Budapesten, díszsírhelyen újratemették József Attilát, már a legnagyobb költőként tartották számon, szerte az országban.

    Az aktív befogadásra késztető, látványos, új belső térszerkezetben ritmikusan elrendezett anyag szellemi kozmosszá varázsolja az impozánsan tágas emlékezőhelyet. A térbe iktatott oszlopok, beugrók, pihenőszigetek révén részleteiben is bemutatja a költő tárgyi hagyatékát, lírai univerzumát, azt a példátlanul sokrétű költészetet, melynek az eszmélkedés mellett az emlékezés volt a legfontosabb ihletője.

    Az érzelmekre ható, ugyanakkor tényszerű, érdemi információkat és szenzációs dokumentumokat (például József Attila félben maradt Rorschach-tesztjének megfejtését), eddig még nem publikált fotókat is felmutató tárlat egyedi a maga nemében. Szerelemvágyról, szenvedésről, halálról szól, mégis minden korosztály érdeklődésére számot tarthat. A családdal érkezőknek olyan játékos-kreatív közös befogadást kínál, amelyek segítségével a gyerekek is sok mindent megérthetnek a tragikus sorsú költő életproblémáiból és költészetéből.

    2020 nyarán megvalósításra került új, kültéri állandó kiállításunk, a Vers Utca tematikus, interaktív elemekkel gazdagított projekt, mely Balatonszárszó természeti, kulturális és szellemi értékeihez kapcsolódóan mutatja be a klasszikus és kortárs magyar költészet legnagyobbjait. A 10 állomásra épülő sétaút a szabadidő aktív eltöltéseként és oktatási szempontból is kiemelt jelentőségű, rendhagyó irodalomórák helyszíneként is felhasználható. 2021 nyarától a sétaúthoz már feladatlap és egy 36 oldalas kiadvány is elérhető, melyek megvásárolhatóak emlékházunkban.

    Egyéb információk

    A kiállítás címe: „Idesereglik, ami tovatűnt”

    A kiállítás készítői: H. Bagó Ilona (kurátor); Fákó Árpád (látványtervező), Zalavári Tibor (látványtervező)

    1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3-as számú házban. Apja, József Áron, szappanfőző munkás; édesanyja, leánykori nevén Pőcze Borbála, szabadszállási parasztlány.

    1908. július 1-én eltűnt a családfő eltűnt; családja úgy tudta, hogy kivándorolt Amerikába, valójában Romániába ment.

    1910 tavaszán Etus és Attila az Országos Gyermekvédő Liga jóvoltából Öcsödre Gombai Ferenc parasztgazda házához került. Az ellátás fejében a házimunkában segédkeztek.

    1911-1912-es tanévben az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait. 1912 júniusában tért haza a két testvér Budapestre.

    1919-ben meghalt édesanyja. Az árván maradt testvérek nővérük Jolán és férje Makai Ödön Lovag utcai lakásába költöztek.

    1920-ban gyámja, Makai Ödön beíratta a makói magyar királyi állami főgimnáziumba, itt indult költői pályája.

    1922 decemberében megjelenik első önálló verseskötete, a Szépség koldusa, amelyhez Juhász Gyula írt előszót, az ifjú szerzőt „Isten kegyelméből való költő”-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. 

    1924. szeptember 13-tól a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója.

    1925. március 25-én a Szeged című lapban megjelent a Tiszta szívvel című költeménye, amelynek botrányos fogadtatása után eltanácsolták az egyetemről.

    1925-ben, miután otthagyta az egyetemet Pesten tagja lett a Vági-féle Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. 

    1925 októberének első napjaiban Bécsbe utazott. A Collegium Hungaricum igazgatója, Lábán Antal vette pártfogásába, tanítványokhoz juttatta. Beiratkozott a bécsi egyetemre. Személyes ismeretséget kötött Kassák Lajossal és Németh Andorral, 1926 elején pedig a különféle politikai irányzatokhoz tartozó emigránsokkal: a kommunista Landler Jenővel, Lukács Györggyel és Balázs Bélával, a liberális Lesznai Annával, Hatvany Lajossal és Ignotusszal.

    1926-ban Párizsba utazott, a Sorbonne hallgatója lett. 

    1927 őszén került közelebbi ismeretségbe nemzedéktársaival, ekkor lett barátja Illyés Gyula is. 1928 elején mutatták be őt Vágó Mártának. Márta révén szorosabb kapcsolatba került a polgári radikális, illetve liberális körökkel. A Márta-szerelemnek s az abban lappangó szociális feszültségeknek egyik dokumentuma az 1928 nyarán írt Klárisok című vers.

     1929 februárjában jelent meg a Nincsen apám se anyám című kötete.

    1930 őszén tagja lett az illegális kommunista pártnak. A mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal.

    1931 márciusában jelent meg a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötete.

    1932 júniusban megjelenik a Fejtő Ferenccel közösen szerkesztett Valóság első és egyetlen száma.

    1929 végén vagy 1930 elején vált a Szegedről ismert Rapaport Sámuel doktor betegévé. Rapaporthoz, aki „a gyomor Freudjának” tartotta magát, mintegy két évig járt analízisbe. Ettől az időtől kezdve rendszeresen olvassa a pszichoanalitikus irodalmat. 

    1933 nyarán magánélete is válságba jutott. Megismerkedett Marton Márta művészettörténésszel,ekkor születik meg az Óda című verse. Szántó Judit féltékenységében öngyilkossági kísérletet követ el. 

    1935 elejétől Gyömrői Edithez járt analízisre, aki éppúgy, mint a betegségének utolsó korszakában József Attilát kezelő Bak Róbert hasadásos elmezavart állapított meg.

    1936 februárjában jelent meg a Szép Szó első, márciusi száma, amelyet  Ignotus Pállal együtt alapítottak.

    1937. február 20-án ismerkedett meg utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával, aki ifjú gyógypedagógusként a pszichológus Szondi Lipót mellett dolgozott.

    1937. július második felében következett be az utolsó, tragikus idegösszeomlása. Három és fél hónapon át ápolják a Siesta Szanatóriumban.

    1937. december 3-án este a balatonszárszói állomáson a mozgó vonat alá vetette magát.

    Kötetei:

    Szépség koldusa (1922)

    Nem én kiáltok (1925)

    Nincsen apám, se anyám (1929)

    Döntsd a tôkét, ne siránkozz (1931)

    Külvárosi éj (1932)

    Medvetánc (1934)

    Nagyon fáj (1936)

     

    Nyitva tartás
    Április 11-től június 30-ig; szeptember 1-től–október 31-ig hétfő kivételével 10 és 17 óra között; július 1-jétől augusztus 31-ig minden nap 10 és 12, valamint 14 és 20 óra között; november 1-től április 10-ig szerdától csütörtökig 12 és 17 óra között, péntektől vasárnapig 10 és 17 óra között.
    Helyszín

    Balatonszárszó
    József Attila utca 7.
    8624
    Magyarország