Madách Imre Emlékkiállítás

Dolná Strehová

Emlékház

Az ősi várkastély – melyben Madách Imre született, s amely a falu északi végében volt – kövei régen beépültek a sztregovai házak falaiba, még istálló is épült belőlük. Az, amit ma Madách-kastélyként látogatunk, már a költő apja által épített új kúria: ebben élte gyermekéveit és nehéz férfikorát Madách Imre. A híres "oroszlánbarlang", a Madách-művek születésének helyszíne ma is megtekinthető, noha az eredeti berendezési tárgyakból szinte semmi sem őrződött meg.

A kúria melletti templomban a szentély rozoga díszpadjai korabeliek. Madách Imre hamvai 1934-ig a sztregovai katolikus temetőben, egy egyszerű vályogkriptában pihentek, akkor helyezték át porait a kúria parkjába, a végleges sírboltba, amely fölé Rigele Alajosnak a szárnyaló Ádámot ábrázoló bronzszobrát állították.

A kastélyt 1964-ben irodalmi múzeummá alakították át, ahol Madách Imre életművét, valamint a nagykürtösi régió jeles literátorait mutatták be.

Az emlékházat 2003 januárjában vette át a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a kékkői Játék- és Bábmúzeumtól. 2003 októberében A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma az alsósztregovai Madách-kastélyban nyitott kiállítást Kass János Tragédia-illusztrációiból. 2004-től itt látható még Zichy Mihály Tragédiához készült illusztrációinak 20 darabból álló kiállítása, valamint Nagy Zoltán metszetei: Hommage á Madách címmel.

2005-ben ismét új kiállítással bővült a kastély, mely a Tragédia színpadi bemutatóit ismerteti meg a látogatókkal.

A kastély és a kiállítás európai uniós pályázati forrásból rövidesen megújul.

Madách Imre

1823. január 21-én középnemesi földbirtokos családban született a Nógrád megyei Alsósztregován. Tizenegy évesen elveszítette apját, így neveltetése, négy testvérével együtt, határozott személyiségű anyjára hárult.

Gimnáziumi vizsgáit a váci piaristáknál tette le, majd 1837-ben Pestre került, ahol bölcsészetet és jogot hallgatott. Műveltségét ezenfelül kiterjedt nyelvtudásának, illetve családi könyvtáruk gazdagságának köszönhette. Gyakran megfordult színházban, megismerkedett a kortárs magyar irodalom nagyjainak műveivel. Gondolkodása a liberalizmus jegyében alakult, ifjúkori írásainak hangvételét a kora romantika eszmeáramlata formálta.

1840-ben látott napvilágot egyetlen verseskötete, a szerelmes költeményeket tartalmazó Lantvirágok.

1842-ben ügyvédi oklevelet szerzett, ezt követően Balassagyarmaton aljegyző, majd táblabíró lett.

1843-ban már több drámakézirattal állt készen. A Csák végnapjait és a Férfi és nőt a Magyar Tudományos Akadémia pályázatára is beküldte; az előbbi dicséretben részesült.

1843-ban jelen volt a pozsonyi országgyűlésen, később aktív szabadelvűként szerepet vállalt Nógrád közügyeinek vitelében. Csesztvei udvarháza az 1840-es évek közepétől ellenzéki találkozók színhelye lett.

1844-ben elkészült Csak tréfa című drámája, amelynek cselekménye saját korában játszódik.

1845-ben megházasodott: a romantikus Fráter Erzsébetet vette nőül. Csesztvén éltek 1853 őszéig, házasságuk azonban 1854 júliusában válással végződött.

1848–1849-ben megyei főbiztosként szerepet vállalt a honvédsereg ellátásában. A szabadságharc bukása után Kossuth titkárát bújtatta, ezért 1852 augusztusában letartóztatták. Pozsonyi és pesti raboskodás után 1853 nyarán térhetett haza.

1855-ben átdolgozta a Mária királynő című, Nagy Lajos leányáról szóló történelmi drámáját.

1859-ben elkészült komédiája, a Civilizátor, melyben a Bach-korszakot pellengérezte ki.

1859. február 7. és 1860. március 26. között írta Sztregován legjelentősebb művét, Az ember tragédiáját. Első bírálója Arany János volt, az ő támogatása révén jelent meg a mű első kiadása 1862-ben.

1861-ben Nógrád megye képviselője lett, ugyanebben az évben készült el Mózes című drámája.

1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia vette fel tagjai közé.

1864. október 5-én halt meg sztregovai birtokán.

Galéria