1817. március 2-án született a mai Romániához tartozó Nagyszalontán, idős szülők legkisebb gyermekeként. Gyermekként zárkózott életet él, szüleitől tanul írni-olvasni.
1833 őszén beiratkozott a Debreceni Református Kollégiumba. Itt rövid ideig beállt színésznek, majd egy vándorszínész társasághoz csatlakozott, de egyszer álmában halottnak látta édesanyját, ezért gyalog hazament családjához Szalontára. Hazaérkezése után nem sokkal valóban meg is halt édesanyja.
1840-ben elveszi Ercsey Juliannát, Nagyszalontán élnek, Arany másodjegyzőként dolgozott.
1845-ben írta az Elveszett alkotmány című szatirikus eposzt, amellyel megnyeri a Kisfaludy Társaság által kiírt pályázatot.
1846-ban, szintén a Kisfaludy Társaság felhívására, írta meg a Toldit, amely hatalmas elismerésnek örvend, és nem csak a pályázatot, de Petőfi barátságát is elnyeri.
1848-ban nemzetőrként részt a szabadságharcban, 1849-ben rövid ideig bujdokolt, vagyonát, állását és lakásukat elveszítették, 1851-től tud tanárként elhelyezkedni a Nagykőrösi Református Gimnáziumban.
Az 1850-es években, Nagykőrösön írta több, fontos versét - például a Családi kör, Letészem a lantot, a Kertben - és itt születtek a nagykőrösi balladák is - például az V. László, Szondi két apródja, Walesi bárdok, Zách Klára, Ágnes asszony - amelyek az életmű talán legismertebb darabjai.
1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, 1860-ban pedig a Kisfaludy Társaság igazgatója lett, Pestre költözött.
1865-ben meghalt szeretett lánya, Juliska, akinek elvesztése mélyen megviselte a költőt.
1870-től az Akadémia főtitkára lett, a hetvenes években már sokat betegeskedett, befelé forduló életet élt.
1877-ben visszaadta főtitkári kinevezését, ekkor írta az Őszikék versciklust, amelyet a híres “Kapcsos Könyvbe” jegyzetelt.
1882. október 22-én, életének hatvanötödik esztendejében betegségben hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben helyezték örök nyugalomba.