Arany János Emlékmúzeum

Salonta
    Emlékház
    Nagyszalonta

    Arany János szalontai szülőháza sajnálatos módon nem maradt meg. A helyére épített ház sem létezik már, azonban a helyi önkormányzat a már eltűnt épületek helyére építtetett egy új, táj jellegű épületet. Az udvaron található kút már Arany idejében is létezett, nyilván az ágast és a gémet azóta több ízben kicserélték. A nádfedeles parasztház homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy valamikor itt állott az egyik leghíresebb magyar költő szülőháza. Az épületet és a benne kialakított, néprajzi jellegű helytörténeti kiállítást 2010. júniusában adták át. A gyűjtemény megálmodója, megvalósítója és fenntartója a hajdúváros önkormányzata. A kiállított tárgyakon keresztül a XIX-XX. századok fordulóján élő szalontai lakosok életébe nyerünk betekintést.

    Az Arany János Emlékmúzeum ma Nagyszalonta Önkormányzatának a kezelésében áll és a szalontaiak által “Csonkatoronynak” nevezett műemlék épületben kereshető fel. Az épület egy, a törökdúlás után ide telepített hajdúk által épített, védelmi célokat szolgáló torony, amelynek építését 1636-ban fejezték be. Néhány évvel Arany János halála után fia, Arany László Szalonta városának adományozta édesapja hagyatékának egy jelentős részét. Ebből egy kiállítás, emlékszoba nyílott, majd később az Arany János Művelődési Egyesület megvásárolta az évtizedek óta kihasználatlan Csonkatornyot és Arany László további támogatásával fel is újíttatta. A díszes bejárat, amelynek ékessége az Arany Jánost ábrázoló szobor csak később, 1907-ben készült el. A szobrot Stróbl Alajos tervezte, és Szeszák Ferenc készítette el. Ebbe, a felújított épületbe költözött át ideiglenes kiállítóhelyéről, 1899. augusztusában az Arany János Emlékmúzeum. Azóta – megszakítás nélkül – ebben az épületben látogatható.

    A múzeum kiállításai

    A Csonkatoronyban az 1899-es felújításakor öt szintet alakítottak ki. Ma mind az öt szint látogatható. A 2017-es Arany János-emlékév során a múzeum felújítására került sor, a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével. Az épület renoválása és modernizálása keretében alakították ki az új, korszerű Arany-kiállítás, melynek kurátora Vaderna Gábor irodalomtörténész (ELTE). A földszinten egy helytörténeti kiállítást hoztak létre, amely bemutatja a város és a Csonkatorony történetét. Az első, emeleti szinten a Toldi írójának életrajzi adataival ismerkedhetünk meg, erre vonatkozó dokumentumokat vehetünk szemügyre, néhány, Arany Jánost ábrázoló szobor és fénykép társaságában. Itt látható Arany szülőházának makettje is, amely egy rekonstrukciós kísérlet eredménye. A következő szinten egy, Arany Jánost Petőfivel együtt ábrázoló szobrot is megszemlélhetünk, de egyértelműen Arany nagyszabású portréja ragadja majd meg a tekintetünket. Szintén érdekes az itt kiállított kávéfőző, amit az Arany család Petőfitől kapott ajándékba. Ugyanezen a szinten láthatjuk Arany néhány, nyomtatásban megjelent munkájának korabeli kiadásait. A legtöbb személyes tárgyat azonban a harmadik szinten tekinthetjük meg.

    A költő bútorait, berendezési tárgyait felhasználva rekonstruálták dolgozószobáját. Módunkban áll megnézni foteljeit, székét, íróasztalát, pipáit és sok kedves tárgyát. A legfelső szint a múzeum történetével kapcsolatos dokumentumokat tár elénk, például az 1880-as években megkezdett emlékkönyvet. Ezt a termet kortárs művészeti kiállítások szervezésére is használják.

    Egyéb információk

    A kiállítás készítői: Szilágyi Judit (projektvezető); Vaderna Gábor (kurátor); Koczka Istvány (látványtervező); Mezei Ildikó (grafikai arculat)

    A kiállítás címe: Honnan és hová? 

    Megnyitás éve: 1899 (alapítás); 1957 (bővítés, újrarendezés); 2018 (felújítás, új kiállítás megnyitása)

    1817.  március 2-án született a mai Romániához tartozó Nagyszalontán, idős szülők legkisebb gyermekeként. Gyermekként zárkózott életet él, szüleitől tanul írni-olvasni.

    1833 őszén beiratkozott a Debreceni  Református Kollégiumba. Itt rövid ideig beállt színésznek, majd egy vándorszínész társasághoz csatlakozott, de egyszer álmában halottnak látta édesanyját, ezért gyalog hazament családjához Szalontára. Hazaérkezése után nem sokkal valóban meg is halt édesanyja.

    1840-ben elveszi Ercsey Juliannát, Nagyszalontán élnek, Arany másodjegyzőként dolgozott.

    1845-ben írta az Elveszett alkotmány című  szatirikus eposzt, amellyel megnyeri a Kisfaludy Társaság által kiírt pályázatot.

    1846-ban, szintén a Kisfaludy Társaság felhívására, írta meg a Toldit, amely hatalmas elismerésnek örvend, és nem csak a pályázatot, de Petőfi barátságát is elnyeri.

    1848-ban nemzetőrként részt a szabadságharcban, 1849-ben rövid ideig bujdokolt, vagyonát, állását és lakásukat elveszítették, 1851-től tud tanárként elhelyezkedni a Nagykőrösi Református Gimnáziumban.

    Az 1850-es években, Nagykőrösön írta több, fontos versét - például a Családi kör, Letészem a lantot, a Kertben - és itt születtek a nagykőrösi balladák is - például az V. László, Szondi két apródja, Walesi bárdok, Zách Klára,  Ágnes asszony - amelyek az életmű talán legismertebb darabjai. 

    1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, 1860-ban pedig a Kisfaludy Társaság igazgatója lett, Pestre költözött.

    1865-ben meghalt szeretett lánya, Juliska, akinek elvesztése mélyen megviselte a költőt.

    1870-től az Akadémia főtitkára lett, a hetvenes években már sokat betegeskedett, befelé forduló életet élt. 

    1877-ben visszaadta főtitkári kinevezését, ekkor írta az Őszikék versciklust, amelyet a híres “Kapcsos Könyvbe” jegyzetelt. 

    1882. október 22-én, életének hatvanötödik esztendejében betegségben hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben helyezték örök nyugalomba.

    Nyitva tartás
    keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között
    Helyszín

    Piata Libertatii nr 4
    415500 Salonta
    Románia

    Telefon