Ady Emlékmúzeum – Petőfi Irodalmi Múzeum – Budapest

Budapest

Emlékház

A Veres Pálné utca a pesti Belváros forgalmas, régi utcája, az Erzsébet híd felé vezető Duna utcától visz egészen a Vámház körútig. Ady Endre 1917 novemberétől lakott a 4-6. számú ház első emeletén. Ez volt, negyvenévesen, első és egyetlen állandó lakása. Érmindszent és Párizs után akkoriban már csak Csucsára vágyott. A Veres Pálné utcai lakást mégis megszerette. Örült annak, hogy házuktól nem messze, a 24-es szám alatt (akkori nevén a Zöldfa utcában) Petőfi Sándor lakott valaha. Amikor a balkonról való nézelődés közben Hatvany Lajostól megtudta ezt, „nevetgélt, jólesett neki a párhuzam”.

Ady Endre és Csinszka Veres Pálné utcai lakásában 1977-ben avattak múzeumot. Sára Péter kurátor és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai három szobában varázsolták vissza azt a miliőt, mely Ady idejében fogadta a vendégeket. Csinszka lelkesen tervezgette, alakította első és egyetlen közös otthonukat, a berendezkedésről több írása is fennmaradt.

“Apám halála után elhatározom, hogy most lehetőségeim is rendbe vannak, nem hagyom tovább Adyt hotel-hányódásban élni, de lakást teremtek neki. Az apám Veres Pálné utcai kis lakása nagyon megfelelő, s mert [a Magyar Közigazgatás szerkesztői] nem akarják redakciónak megtartani, én lekötöm magamnak.”
Csinszka visszaemlékezése, 1919–1923

“Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívében és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamara, cselédszoba és egy kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, de nem is levegőtlenek, s ami rendkívül bájossá teszi, ajtók, ablakok és falak hófehérek lesznek."
Csinszka levele Baróti Marikának, 1917. március 23-án

Egyéb információk

Kurátor: Sára Péter

Ady Endre

1877. november 22-én született Érmindszenten, a falu ma Romániához tartozik és Ady Endre nevét viseli. Elszegényedett, kálvinista nemesi családból származik.

1900-tól Nagyváradon dolgozott újságíróként, debreceni és nagyváradi lapok is közölték a verseit. A fiatal újságíró bohém éjszakai életet élt Nagyváradon, melynek végzetes következményeként elkapta a szifiliszt.

1903 augusztusában ismerkedett meg Nagyváradon a Párizsból hazatérő Diósi Ödönné Brüll Adéllal, akit verseiben Lédának nevezett.

1903-tól 1912-ig tartott Ady és Léda kapcsolata, a költő ez idő alatt hétszer járt Párizsban. Az Európa kulturális fővárosában megismert modern művészeti és irodalmi irányzatok vitathatatlan hatással voltak Ady életművére és ezáltal a magyar lírára is.

1906-ban megjelent az Új versek című kötete, amely a költő számára igazi áttörést, a magyar kortárs lírába pedig teljesen új hangot hozott.

1908-ban elindult a klasszikus modernség legfontosabb folyóirata, a Nyugat, amelynek állandó szerzője lett.

1913-ban találkozott Dénes Zsófiával, a fiatal újságíróval hamar megkedvelték egymást, esküvőt terveztek, de Dénes Zsófia családja erősen tiltakozott ellene, kapcsolatuk ezért hamar véget ért.

1914. április 23-án Ady egy átlumpolt nagyváradi este után megérkezett Csucsára, hogy személyesen is megismerje Boncza Bertát, akivel már három éve levelezett.

1915. március 27-én házasságot kötött Boncza Berta, Csinszkával, akivel a Boncza család csucsai birtokán, majd budapesti lakásában éltek.

1918-ban jelent meg utolsó kötete A halottak élén címmel, a háború utolsó évének eseményei mély fájdalommal és aggodalommal töltötték el, már nagyon betegen írta utolsó, Üdvözlet a győzőnek című versét.

1919-ben egészségi állapota nagyon megromlott, szanatóriumba szállították, de már nem tudták megmenteni.

1919. január 27-én halt meg, két nap múlva a Nemzeti Múzeum előtt felállított ravataltól több ezren kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe. Temetésén többek között Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Bíró Lajos és Jászi Oszkár mondott búcsúbeszédet.

Galéria