Ady Endre és Csinszka Veres Pálné utcai lakásában 1977-ben avattak múzeumot. Sára Péter kurátor és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai három szobában varázsolták vissza azt a miliőt, mely Ady idejében fogadta a vendégeket. Csinszka lelkesen tervezgette, alakította első és egyetlen közös otthonukat, a berendezkedésről több írása is fennmaradt. 

“Apám halála után elhatározom, hogy most lehetőségeim is rendbe vannak, nem hagyom tovább Adyt Hotel-hányódásban élni, de lakást teremtek neki. Az apám Veres Pálné utcai kis lakása nagyon megfelelő, s mert [a Magyar Közigazgatás szerkesztői] nem akarják redakciónak megtartani, én lekötöm magamnak.”
Csinszka visszaemlékezése, 1919–1923

“Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamara, cselédszoba és egy kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, de nem is levegőtlenek, s ami rendkívül bájossá teszi, ajtók, ablakok és falak hófehérek lesznek.
Az előszobába kis magamtervezte világos gyékénygarnitúrát csináltattam, két kis fotel, egy kis kerek szék, egy lilás cretonnal (nagyon kedves kis virágos tapéta mintája van) és üveggel borított asztal, egy ugyanilyen cretonból és bambusznádból összeállított tükrös fogas és egy lila és sárga crepe de chine-ből összeszerkesztett függő gyékénylámpa. Sok virág, ide vezetődik a telefon s a három pár üveges ajtón és nagy kettős ablakon egy iparművésznővel összetervezett sárga crepe de chine vitrage-ok. A székeken furcsa kis paraszt párnák, s a földön egyszínű – vastag halinaposztó. Itt a színhatás – talán lila és világossárga lesz. A közbelső szobából egy ebédlőszerű kis Biedermayer szalont tervezek. Fehér lenbatiszt richelieu-függönyök (ez is inkább vitrage-szerű), egy – hatágú, régi – gyertyatartós bronzcsillár, egy fiókosszekrény – rajta két régi ezüst girandol és egy régi ezüst szamovár. Egy szép kis, szintén korabeli üveges kredenc, egy öreg tükör, pár régi kis családi kép, egy üveges vitrin – benne eléggé jól fejlődő porcelángyűjteményem. A szoba közepén egy egytalpú kerek asztal és egy Nagymamától kapott, gyönyörű, régi, hajlított, lengyelországi garnitúra. Pasztellkék selyembrokáttal szeretném behúzatni – simával, vagy apró ezüst virágossal. A Bandi szobájába jön egy szép régi ágy, egy kis toilette, két szekrény, egy persával leterített nagy dívány, sok párna, egy nagy fotel, egy szép íróasztal, sok könyvespolc és sok színes könyv rajta. Az ablakon fehér kalotaszegi függönyök. Itt nem lesz plafonvilágítás, csak a toilette-nél egy egykarú fali gyertyatartó – s az íróasztalon egy szép, régi, álló Cloisonné lámpa nagy, matt zöld ernyővel. Ebbe a szobába a színek azt hiszem sárgák lesznek, de kicsit bronzos, aranysárgás. Az én szobám rózsaszín és lila – szóval mauve. Lesz benne egy nagy, sokfiókos, könyvrekeszes és íróasztalos régi secrétaire. Egy nagy karosszék, virágos brokát. Egy kis munkaasztal, egy nagy szekrény, egy álló toilette-tükör, egy toilette és – egy – régi óriás kettőságy, ami nappal díványszerűn vetődik be, és sok-sok színes párna van rajta. Itt sincs plafonvilágítás, csak egy nagyon szép virágos ernyőjű régi rokokó talpaslámpa. A függönyök fehérek, vitrage-ok lenbatisztból – széles, apró kötésű törpés filet kézi betéttel. Kevés kép a falon, kevés ezüst és kevés porcelán a szobákba, s a földön kevés, de szép szőnyegek. Néhány szép kézimunka. A parketten egyszínű vastag halinaposztó.”

Csinszka levele Baróti Marikának, 1917. március 23-án