1776. május 7-én született Egyházashetyén, régi falusi nemesi család egyetlen gyermekeként.
1788-ban a soproni evangélikus líceumban kezdi meg tanulmányait, tizenkét évesen kerül először iskolába, nem is igazán sikerült beilleszkednie az intézményi rendbe, végül nem is fejezte be tanulmányait, de ezek az évek nagy hatással voltak rá, ekkor ismerte meg kedvenc költőit.
1799-ben feleségül vette Dukai Takách Zsuzsannát, felesége családi birtokán, Kemenessömjén telepedtek le. Berzsenyi napközben a birtok ügyeit intézte, gazdálkodott, szabadidejében sokat olvasott, verseket írt. Négy gyermekük született.
1803-ban, barátja, Kis János soproni evangélikus lelkész elküldte a fiatal költő verseit Kazinczy Ferencnek, aki elismerően nyilatkozott Berzsenyi verseiről és további írásra biztatta a költőt.
1804-ben költöztek Niklára, ahol folytatja családjával a gazdálkodó életmódot.
1817-ben jelent meg Kölcsey Ferenc szigorú hangvételű recenziója Berzsenyiről, amely hosszabb időre elhallgattatta a költőt, nyolc évvel később jelent meg a válasza Kölcsey bírálatára. Berzsenyi költészetében megjelennek a neoklasszicista költészet elemei a versek klasszikus kimunkáltságában és az antik szerzők imitálásában, de ugyanúgy nagy hangsúlyt kap életművében a bárdköltő és a tudós költő hangja is.
1836-ban hosszas betegeskedés után halt meg Niklai birtokán.