Madách Imre Emlékház

Csesztve

Emlékház

A 19. század elején a jelentős részben szlovákok lakta Csesztve község és a körülötte elterülő termőföldek, erdők három földbirtokos – az esztergomi káptalan, a Madáchok és a gazdag Majthényi família – tulajdonában voltak. Utóbbiak Nógrád megyében közel 600 holddal rendelkeztek, de Szabolcs, Hont és Pest-Pilis-Solt vármegyei földjeik területe összességében meghaladta a 6000 holdat. A Majthényiak csesztvei birtokrésze a költő anyjának hozományaként került a Madách családhoz. Az író 1844 végétől 1853 augusztusáig élt a csesztvei dombtetőn álló kúriában feleségével, Fráter Erzsébettel és három gyermekükkel. A ház a birtokrésszel együtt az 1852. év végén Majthényi Anna döntésének értelmében a költő öccsének, Károlynak tulajdonába került, aki 1864-ben kibővíttette a kúriát. Madách, akinek osztályrészül az alsósztregovai új kastély és a körülötte fekvő birtokrészek jutottak, öccsénél tett későbbi látogatásai során még látta a csesztvei építkezést és a felújított épületet.

A kúria 1964 óta működik múzeumként. Az épületet a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága felügyeletével, Molnár Ildikó irányításával újították fel 2012-ben a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program „Spoločné dedičstvo: Madách - Közös örökségünk: Madách” c. HUSK/0901/1.3.1/0007 regisztrációs számú projekt keretében. Az emlékhelyet 2013 január 1-je óta Csesztve önkormányzata működteti. A kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai készítették. A forgatókönyvet Kovács Ida írta, a látványt Kemény Gyula tervezte.

Egyéb információk

A kiállítás készítői:

Forgakönyv: Kovács Ida, látványterv: Kemény Gyula

Madách Imre

1823. január 21-én középnemesi földbirtokos családban született a Nógrád megyei Alsósztregován. Tizenegy évesen elveszítette apját, így neveltetése, négy testvérével együtt, határozott személyiségű anyjára hárult.

Gimnáziumi vizsgáit a váci piaristáknál tette le, majd 1837-ben Pestre került, ahol bölcsészetet és jogot hallgatott. Műveltségét ezenfelül kiterjedt nyelvtudásának, illetve családi könyvtáruk gazdagságának köszönhette. Gyakran megfordult színházban, megismerkedett a kortárs magyar irodalom nagyjainak műveivel. Gondolkodása a liberalizmus jegyében alakult, ifjúkori írásainak hangvételét a kora romantika eszmeáramlata formálta.

1840-ben látott napvilágot egyetlen verseskötete, a szerelmes költeményeket tartalmazó Lantvirágok.

1842-ben ügyvédi oklevelet szerzett, ezt követően Balassagyarmaton aljegyző, majd táblabíró lett.

1843-ban már több drámakézirattal állt készen. A Csák végnapjait és a Férfi és nőt a Magyar Tudományos Akadémia pályázatára is beküldte; az előbbi dicséretben részesült.

1843-ban jelen volt a pozsonyi országgyűlésen, később aktív szabadelvűként szerepet vállalt Nógrád közügyeinek vitelében. Csesztvei udvarháza az 1840-es évek közepétől ellenzéki találkozók színhelye lett.

1844-ben elkészült Csak tréfa című drámája, amelynek cselekménye saját korában játszódik.

1845-ben megházasodott: a romantikus Fráter Erzsébetet vette nőül. Csesztvén éltek 1853 őszéig, házasságuk azonban 1854 júliusában válással végződött.

1848–1849-ben megyei főbiztosként szerepet vállalt a honvédsereg ellátásában. A szabadságharc bukása után Kossuth titkárát bújtatta, ezért 1852 augusztusában letartóztatták. Pozsonyi és pesti raboskodás után 1853 nyarán térhetett haza.

1855-ben átdolgozta a Mária királynő című, Nagy Lajos leányáról szóló történelmi drámáját.

1859-ben elkészült komédiája, a Civilizátor, melyben a Bach-korszakot pellengérezte ki.

1859. február 7. és 1860. március 26. között írta Sztregován legjelentősebb művét, Az ember tragédiáját. Első bírálója Arany János volt, az ő támogatása révén jelent meg a mű első kiadása 1862-ben.

1861-ben Nógrád megye képviselője lett, ugyanebben az évben készült el Mózes című drámája.

1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia vette fel tagjai közé.

1864. október 5-én halt meg sztregovai birtokán.

Galéria