„Tündér változatok műhelye a világ”
Berzsenyi Dániel 1804-ben költözött feleségével és gyermekeivel Niklára, ahol hamarosan felépítette viszonylag nagy méretű udvarházát. A költő itt élt haláláig, majd utódai az épületet lakóépületként használták egészen a második világháborúig. A Berzsenyi Dániel Emlékház ebben az épületben kapott helyet. A háborúban az épület jelentősen megrongálódott, és a politikai változások miatt arra sem volt lehetőség, hogy a család megtarthassa azt. A helyzet megoldására a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság lépett fel kezdeményezőként, s annak nevében is elsősorban a somogyi költő, Takáts Gyula. Előbb 1948-ban Berzsenyi niklai síremlékét tették rendbe, majd 1954-re helyrehozták az egykori kúriát, ahol előbb egy emlékszobát rendeztek be, majd 1972-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak együttműködésével megnyílt a bő 50 évig álló kiállítás. Az épületben ekkor egy lakás is kialakításra került, ahol a Berzsenyi család idős leszármazottai laktak.
A költő után tárgyi hagyaték alig maradt, mindössze egy díszes deréköv és egy agyagpipa; a család tulajdonából pedig egy vitrinszekrény, illetve egy 20. századi festmény – Gyarmathy Tihamér 1940 körül festette meg a költő arcképét. Viszonylag keveset tudunk arról, hogy milyen tárgyi környezetben élt a költő, és sajnos Berzsenyi életéről is alig rendelkezünk információval. Amikor a semmiből megjelent a magyar irodalomban (Kis János evangélikus lelkész és költő küldte el Kazinczy Ferencnek Berzsenyi verseit), már középkorú férfi, családos ember és érett, kész költő volt. Első kötete 1813-ban jelent meg, a második 1816-ban, de közismert, hogy Kölcsey Ferenc 1817-es kritikája után szinte teljesen fel is hagyott a versírással: Berzsenyi amilyen gyorsan jelent meg a magyar irodalomban, olyan hirtelen el is tűnt.
Szerencsére az utóbbi években nagyobb számban kerültek közgyűjteménybe a költő kéziratai, piszkozatai, hétköznapi feljegyzései, valamint gyermekeinek irodalmi próbálkozásai. Ezeken keresztül a kiállítás azt is megmutatja, hogy a költészet mint életgyakorlat miként hagyományozódott a családban.
A Berzsenyi Dániel Emlékház egy közösség élő emlékezetének is része. A kiállítás foglalkozik a Berzsenyi-emlékezet helyi hagyományaival, melyet a 20. században Noszlopy Tivadar és Hársházi István gyűjtöttek össze, illetve a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság tevékenységével is. Ily módon a helyi, a megyei és a nemzeti emlékezet egymásra rétegezettsége is megmutatható.