Gárdonyi Géza Emlékház - Eger

Eger
    Emlékház

    A Gárdonyi Géza Emlékházat az író egykori lakóházában alakították ki, amelyben az író 1897 és 1922 között élt.

    Itt írta több regényét is, de a legkiemelkedőbb mind közül az 1901-ben elkészült Egri csillagok című történelmi regény, mely a XVI. századi törökellenes harcokat eleveníti fel. Az emlékházban szinte minden bútordarab az eredeti helyén maradt. A faragott íróasztalok és könyvszekrények, Gárdonyi dolgozó- és hálószobája, a közel tízezer darabos könyvgyűjteménye és titkosírásos jegyzetei segítenek elképzelni az író alkotó mindennapjait.

    Gárdonyi egyik egri sétáján véletlenül került a Hóhérdomb nevű helyre, ahol egy rozoga, kicsi épület állt. Megtetszett neki a hely, úgy érezte, itt le tudná élni az életét. A következőket írta édesanyjának: „A ház semmit sem ér, de a fekvése megfizethetetlen!” Úgy döntöttek, megveszik az ingatlant. A család az édesanya irányításával látott hozzá a felújításhoz. Az első köveket egyenként helyezték el úgy, hogy néhány papírpénzt is tettek a téglák közé. A hagyomány szerint így biztosították azt, hogy az otthonra a későbbiekben is bőséges áldás hulljon. A ház falát körben megmagasították, új fazsindelyes tetőt készítettek. Járda épült, és kikerülhetett az édesanya kedves padja is. Hársfákat is telepítettek. A pitvarba tettek több könyvet, a festőállvány és néhány bútordarab kíséretében.

    A balra nyíló helyiség az íróé lett. Itt háló- és dolgozószobát rendeztek be. A jobbra nyíló a mamáé és a két fiúé lett. 1897 júniusában aztán meg is kezdhették a költözést. Néhány hónap után azonban kiderült, hogy szűkös a hely négyüknek, s az alkotáshoz szükséges csendet és nyugalmat nem lehet biztosítani az író számára. Kapóra jött, hogy a szomszédos szőlő eladó lett. Erre először a kedvenc tehénnek, Szegfűnek szerettek volna istállót. Az író azonban meggondolta magát, s úgy döntött, hogy inkább új lakást épít fiainak és édesanyjának. Fokozatosan üvegverandás, nagy konyhás, ebédlős, két szobás ház állt a tervezett istálló helyén. Gárdonyi tehát egyedül rendezkedhetett be a kisebb épületben. Megcserélte szobáit, s a város felé néző, zajosabb lett a háló, az udvari pedig a dolgozószoba, ahol tízezer kötetes könyvtárának is bőven volt hely. Hamarosan megépülhetett az íróasztal feletti üvegablak is. Azonban a város felszűrődő zaját és a ház előtti események hangjait nem tudta teljesen kirekeszteni. Kérelemmel fordult Eger városához, hogy megvásárolhassa a telke előtti területet. Hosszas huzavona után ajándékba kapta a kérdéses részt. Éppen Törökországban tartózkodott, amikor meglepte őt a jó hír. Ezért késve jelenhetett meg az író köszönő levele az Egri Híradóban. Gárdonyi ebben áldotta azt a szívdobbanást, amely megállította a várromok felett, és itt tétette le vele végleg a vándorbotot. A bővítéseknek ezzel még nem volt vége. Megvásárolt a háza feletti területből három hold szőlőt, több mint száz négyszögölt a Mártonffy rétből. Itt volt domb, völgy, rét, fenyves, nyaraló és gyümölcsös is. Régi álma, a Gárdonyi-kúria bontakozhatott így ki.

    Kurátor: Sz. Király Júlia

     

    1863. augusztus 3-án született Agárdon, Fejér megyében, Ziegler Géza néven, a közeli Gárdony településen anyakönyvezték, később így jött a Gárdonyi név, amelyet először csak művésznévként használt, majd hivatalosan is megváltoztatta erre a nevét. Édesapja gépészmester volt, aki az  ország számos pontján vállalt munkát, Gárdonyi fiatal éveit az állandó vándorlás jellemezte.

    1878-ban az Egri Líceum növendéke lett, ekkor már több diáklapban is publikált. A harmadév elvégzése után segédtanítói állást vállalt. 

    1891-ben Budapestre költözött, ahol a Magyar Hírlap munkatársaként dolgozott, egyre jobban részese lett a budapesti kulturális életnek. 

    1892-ben különvált feleségétől, aki közös gyermekeikkel Győrbe költözött.

    1897-ben a budapesti művész világtól megcsömörlötten újra felfedezte Eger szépségét és az egri várra néző Hóhér-dombon megvásárolt egy tornácos parasztházat és idős édesanyjával és maga mellé vett két idősebb fiával Egerbe költözött. Kortársai „egri remetének,” vagy regénye után a „láthatatlan embernek” nevezték.

    Az Egerben töltött 25 év alakította őt egyéni hangú íróvá. Vidéki magányában talált rá azokra a témákra, amelyekben újat, mást tudott alkotni, kialakíthatta egyéni hangvételét. Ezek az évek meghozták a sikereket is. Sorra jelentek meg novelláskötetei (Az én falum, Novellák és tárcák), regényei (Kékszemű Dávidkáné, Egri csillagok, Láthatatlan ember, Isten rabjai, Az a Hatalmas Harmadik), színművei (A bor, Fehér Anna). Végre elérhette nagy álmát, az anyagi biztonságot és függetlenséget.

    1922. október 30-án, ötvenkilenc éves korában halt meg Egerben. 

    Nyitva tartás
    Hétfőtől vasárnapig 10 és 18 óra között
    Helyszín

    Eger
    Gárdonyi Géza utca 28.
    3300
    Magyarország