Ady Endre Emlékház - Csucsa
Ciucea
Emlékház
Az oltalmazó Csucsa
Csucsán az Octavian Goga Emlékmúzeum méltán népszerű idegenforgalmi nevezetesség. A Sebes-Körös partján váratlanul felmagasodó hegyoldalra épített kastély és a körülötte elterülő park gyakran felkelti az arra utazók kíváncsiságát. A magyarországi turisták elsősorban Ady Endre miatt érkeznek ide. A modern magyar líra meghatározó költője 1914 tavaszától minden évben heteket, hónapokat töltött itt feleségével, Boncza Bertával. Ma már egyre kevesebben tudják, hogy a kastély és a hozzá tartozó park a Boncza család tulajdonában volt egészen 1920-ig.
A Boncza család első ismert őse a székely Boncza Ábrahám, aki a 16. században élt Gyulafehérváron. Az ő egyik gyermeke volt Boncza Elek, aki tanulmányainak befejezése után gróf Bánffy Miklós (1801–1894) erdélyi földbirtokos és főpohárnok jogtanácsosa lett Kalotaszeg székhelyén, Bánffyhunyadon. Feleségül vette szőkefalvi Nagy Jozefinát, házasságukból három gyermek született. Boncza Eleket és feleségét 1848-ban a lázadó oláhok lemészárolták, így két lányuk, Malvina és Berta, valamint Miklós fiuk árvaságra jutott. Malvinát Bánffy grófék vették gyámságuk alá, Berta és Miklós pedig nagybátyjukhoz került Bágyonba. A lányok férjhez mentek, Miklós pedig jogot végzett, s jó nevű ügyvéd, képviselő és laptulajdonos lett.
Boncza Berta, akit a bánffyhunyadi járás főszolgabírója, törökfalvi Török Károly vett feleségül, hamar özvegységre jutott, s egyedül nevelte két gyermekét, Bertát és Károlyt. A nehéz helyzetben öccse, Miklós támogatta anyagilag, aki ekkoriban már egyre tehetősebb volt. Török Károlyné a szűkös körülmények ellenére is úgy döntött, hogy lányát taníttatni fogja. Azt akarta, hogy olyan felnőtt legyen, aki meg tud élni a munkájából. Így került a fiatal Berta Budapestre, Zirzen Janka három évfolyamos tanítóképzőjébe. Ez idő alatt nagybátyja, Boncza Miklós gondoskodott a lányról. Ő is Pesten élt, s a mind gyakrabban ismétlődő találkozások során egyre jobban megszerette unokahúgát. Nem törődve a rokoni kapcsolattal, negyvennyolc éves korában, 1893 nyarán királyi engedéllyel feleségül vette az alig húszéves Török Bertát. A lány anyja hallani sem akart a vérfertőző frigyről, de erőszakos, ellentmondást nem tűrő öccse döntött, s minden úgy lett, ahogy ő akarta. Ettől kezdve Török Károlyné hallgatásba burkolózott, nem szólt testvéréhez, hiába függött tőle anyagilag. Kevésbé romantikus felfogás szerint az is elképzelhető, hogy Boncza Miklós nem érzelmei, hanem érdekei miatt vette feleségül Török Bertát, de annyi bizonyos, hogy Török Berta szabad akaratából lett a felesége. Boncza Miklós gáláns férfi volt. Ifjú nejének akart a kedvében járni, amikor elkezdte a csucsai építkezést. Egyszer, amikor Kolozsvárról Pestre utaztak vonattal, az ábrándos fiatal lány rácsodálkozott a hirtelen kimagasló hegyre, és megszólalt: – Milyen szép kastélyt lehetne ide építeni! Boncza Miklós azonnal megvette a csucsai hegy Sebes-Körösre néző oldalát, ahonnan rá lehetett látni a kanyargó országútra, a vonatsínekre, a folyóra és a szemközti hegyekre. A neves építész, Alpár Ignác tervei alapján a csucsai hegyoldalban romantikus kastélyt építtetett. Amíg a kastély épült, Pesten, a Ferenciek terén laktak hétszobás lakásukban. A fiatalasszony hamarosan gyermekáldás elé nézett. Férje azt kívánta, hogy gyermekük Csucsán jöjjön világra. Így is történt, ott született meg kislányuk, Boncza Berta 1894. június 7-én. A szülés után kilenc nappal az édesanya gyermekágyi lázban meghalt. A tragédia végképp szétválasztotta a Boncza testvéreket. A férfi megrendülten visszatért Pestre, a kislány nevelését nővére, egyúttal a gyermek nagymamája vállalta. A gyönyörű palota lakatlan kísértetkastéllyá változott. A nagymama visszaköltözött Kolozsvárra unokájával, ahol Bertuka ötéves koráig éltek. Édesapja évente egyszer-kétszer meglátogatta őket, de szállodában lakott, s csak egy-két játékos órát töltött lányával, akit mindenféle ajándékokkal halmozott el. A látogatás végén elolvasta a listát, amelyben nővére összeírta, mire van szükségük, odaadta a pénzt, és visszautazott Pestre. A kis Berta szépen cseperedett, de hároméves korától betegeskedett, szamárköhögésben szenvedett, jó levegőre volt szüksége. Ezért az apa Csucsán ismét építkezni kezdett. Egyszerű, napos kúriát épített birtokán, ahol a természet ölén, erdős hegyekkel körülvéve, kényelemben növekedhetett gyermeke. A családhoz hamarosan csatlakozott a Boncza testvérek harmadik tagja, az addigra szintén megözvegyült Kováts Károlyné, Boncza Malvina.
Ady és Csucsa
Boncsza Berta tízéves korában Pestre került az Erzsébet nőiskolába, ugyanoda, ahol édesanyja, Török Berta is tanult, ugyanis ez volt Zirzen Janka tanítóképzőjének utódiskolája. Itt hat évet töltött el, majd tizennyolc éves koráig Svájcban, Lutryben, a genfi tó partján álló lányinternátusban élt. Boncza Miklós a legjobb iskolákba járatta lányát, fontos volt számára, hogy jó nevelést kapjon.
Ebben az intézetben történt egyszer, hogy Bertuka magyarul beszélgetett barátnőjével, ezért megbüntették és szobafogságra ítélték. Szobai magányában kezébe vette Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című kötetét.
A könyvet, Ady közismert könyöklős képével együtt, cukorkák közé csomagolva kapta egyik barátnőjétől, aki már hazaköltözött az intézetből. Hirtelen ötlettől vezérelve ezen a szomorú novemberi délutánon levelet írt Ady Endrének. Hetekig várta a választ, ami csak szilveszterkor került a kezébe. Ettől kezdve két és fél évig három-négy hetente írtak egymásnak. A költő 1912 májusában végleg szakított Lédával, és belefeledkezett a teljesen szabad életbe. Sok úri hölggyel ismerkedett meg, főleg a különböző szanatóriumokban töltött hetekben, hónapokban. Közben egyre többet foglalkoztatta a házasság gondolata, szeretett volna megállapodni, nyugalmasabban élni, és egyre kíváncsibb lett kitartó, fiatal rajongójára. 1914. április 23-án Ady egy átlumpolt nagyváradi este után megérkezett Csucsára, hogy személyesen is megismerje az ő „kishúgát”. „Csalódás volt, öröm és szomorúság” – írta önéletrajzában Csinszka. Ady megírja a Vajon milyennek láttál? című versét, melyet a Nyugat május 1-jei száma közölt. Június 7-én Kalotaszentkirályra kirándultak. A közös rokonok látogatása olyan jól sikerült, hogy Ady másnap megkérte Csinszka kezét. Talán még az sem véletlen, hogy a boldogság és elragadtatás érzése hatja át A Kalota partján című, ekkor született versét. Az eljegyzés után a költő levelet írt nősülési szándékáról Hatvany Lajosnak: „Nevezd szenilis fordulatnak, őrülten, megbolondultan szeretek egy alig húszéves kislyányt. Úgy mutatja, hogy ő is szeret, tehát most okvetlenül nagyon is hiszi. A leány – csodálkozz – nem zsidó, de nagyon előkelő, erdélyi félmágnás.” Levelet küldött Boncza Miklósnak is, amelyben megkérte a lány kezét. Az apa azonban helytelenítette a fiatalok házassági szándékát. Hosszú gyámhatósági kérelmezés után a kolozsvári árvaszék megadta az engedélyt a frigyhez. 1915. március 27-én kötöttek házasságot Budapesten. Sorra születnek a Csinszka ihlette költemények: Minden nagy megújhodottságom, Összebúvó félelem órái, Cifra szűrömmel betakarva, Őrizem a szemed, Beteg szívemet hallgatod, Nézz, Drágám, kincseimre stb.
A magánéleti harmónia esélyét azonban nemcsak Ady nehezen megnyugvó természete akadályozta, hanem a történelmi események is. A június 28-i szarajevói merényletről Nagyváradon, a Polgári Radikális Párt ülésén értesült a költő. A trónörökös és felesége tragédiája megrendítette, de érzékeny gondolkodóként tudta, hogy a háborúban Magyarország csak vesztes lehet. Félt a katonai behívótól, a Csucsán át özönlő menekültek látványa részvétet ébresztett benne. 1915 karácsonyán Jeremiás siralmai című publicisztikájában írta: „Ha van ötszázezer halottunk a csatatereken, én legalább ennyiszer meghaltam.” Sorra születnek utolsó költői korszakának nagy versei, Az eltévedt lovas, A fajtám sorsa, végül az Üdvözlet a győzőnek. Forradalmi változást várt a világ sorsának megfordítására, de a bekövetkező forradalom következményeit már nem érte meg. A nyugalmat és biztonságot nyújtó Csucsán Ady egyik állandó keserve a világtól elzártság volt. Újságolvasó szenvedélyének, állandó híréhségének legfontosabb helyszíne a posta és az állomás, ahova minden nap eljárt. Számtalan levélben kéri barátait, látogassák meg őket Csucsán. Többen eleget is tettek kérésének: Nagyváradról gyakran eljöttek Fehér Dezsőék, akikkel még a Nagyváradi Napló újságírójaként kötött barátságot 1901-ben. Fehér Dezsőné a háborús évek egyre nehezebb időszakában gyakran kisegítette Török Károlynét különböző élelmiszerek beszerzésével. A költő édesapja, Ady Lőrinc is elszekerezett Csucsára kenyérnek való búzával és más élelmiszerekkel. Ides és Ady Lajosék is többször jártak itt. Kolozsvárról tiszteletét tette Lukács Hugó orvos, akit Ady 1909-ben ismert meg egyik gyógykezelése alkalmával. Zilahi diákéveinek kedves tanára, Kincs Gyula is megfordult náluk. Budapestről elutazott hozzájuk a párizsi évek tanúja, Bölöni György és felesége, Itóka, felkereste őket a Nyugat folyóirat szerkesztője, Fenyő Miksa és a festő Rippl-Rónai József. Csinszka barátai: Lám Béla, Tabéry Géza, Ferenczy Zsizsi is gyakori vendégük volt. A hétköznapok egyhangúságát a barátokkal töltött beszélgetések órái oldották. Az 1917. január elején elhunyt Boncza Miklós. Az öreg Boncza úgy gondolta, ha a fiatalok két évig boldog házasságban maradnak, akkor házasságuk évfordulóján megbocsát nekik, és találkozik lányával és vejével. Sajnos a kibékülés nem történt meg, két hónap hiányzott a kiszabott határidőig. Haragja ellenére minden vagyonát lányára hagyta. Ennek köszönhető, hogy Ady Endrének élete utolsó két évében volt saját otthona. 1917 novemberében Ady és Csinszka beköltöztek a budapesti Veres Pálné utcai lakásba, amit Csinszka nagy kedvvel, időt és pénzt nem sajnálva rendezett be. Amíg Ady egészsége megengedte, továbbra is sok időt töltöttek Csucsán.
A kastély története
A romantikus sarokbástyás, földszintes kastély alápincézetlen volt, ezért a falak nedvesedtek, és nehezen lehetett kifűteni az épületet. A tragédia után Bonczáék ritkán tartózkodtak a kastélyban. Inkább csak nyáron egy-egy nagyobb családi, baráti ebédet rendeztek itt, s ha sok vendég volt a háznál, néhányan ott aludtak. A nagymama és Bertuka télen, nyáron minden nap csendben elsétáltak a komor kastélyhoz, szellőztettek, megnézték, hogy minden rendben van-e. Mindig minden úgy állt, mint Boncza Miklósné Török Berta idejében. Amikor Török nagymama a kis Bertukával Kolozsvárról Csucsára költözött, a négyszobás, alápincézett, sok ablakos, világos kúriát foglalták el. A házhoz melléképületek is tartoztak: konyhák, cselédszobák, kamrák. Csinszka emlékezése szerint az új ház tele volt kalotaszegi régi varrottassal és a Boncza család kedves biedermeier bútoraival. Ugyanekkor épült Boncza Miklós külön kis háza, amelyben hálószoba, könyvtárszoba és fürdőszoba volt. Itt lakott, amikor évente egyszer-kétszer néhány napra eljött meglátogatni lányát. Később, amikor Ady Endre Csucsán tartózkodott, ő is ebben az épületben élt feleségével. Boncza Miklós megjelenésétől nem kellett tartaniuk, ugyanis házassági tervükről értesülve egy életre megharagudott a lányára és a költőre, és többet be sem tette a lábát a csucsai birtokra. A kényelmes házakban, a szépen gondozott virágos ősparkban, különféle állatok: kacsák, tyúkok, fácánok, kutyák, lovak, pónik társaságában nem volt unalmas az élet a kislány számára. A folyó túlpartján a Boncza uradalom része volt a körülkerített vadaspark is, benne sok-sok gyümölcsfával. Török nagymamát tisztelték és szerették a környéken, szorgalmas, szigorú, igazságos gazdasszony volt. Felügyelete alatt virágzott a Boncza uradalom.
Kurátor: Hegyi Katalin
Látványtervező: Kemény Gyula
Grafikai arculat: Fákó Árpád
Ady Endre
1877. november 22-én született Érmindszenten, a falu ma Romániához tartozik és Ady Endre nevét viseli. Elszegényedett, kálvinista nemesi családból származik.
1900-tól Nagyváradon dolgozott újságíróként, debreceni és nagyváradi lapok verseit is közölték. A fiatal újságíró bohém éjszakai életet élt Nagyváradon, melynek végzetes következményeként elkapta a szifiliszt.
1903 augusztusában ismerkedett meg Nagyváradon a Párizsból hazatérő Diósi Ödönné Brüll Adéllal, akit verseiben Lédának nevezett.
1903-tól 1912-ig tartott Ady és Léda kapcsolata, a költő ez idő alatt hétszer járt Párizsban, hosszabb-rövidebb ideig. Az Európa kulturális fővárosában megismert modern művészeti és irodalmi irányzatok vitathatatlan hatással voltak Ady életművére és ezáltal a magyar lírára is.
1906-ban megjelent az Új versek című kötete, amely a költő számára igazi áttörést, a magyar kortárs lírába pedig teljesen új hangot hozott.
1908-ban elindult a klasszikus modernség legfontosabb folyóirata, a Nyugat, amelynek állandó szerzője Ady.
1913-ban találkozott Dénes Zsófiával, a fiatal újságíróval hamar megkedvelték egymást, esküvőt terveztek, de Dénes Zsófia családja erősen tiltakozott, kapcsolatuk ezért hamar véget ért.
1914. április 23-án Ady egy átlumpolt nagyváradi este után megérkezett Csucsára, hogy személyesen is megismerje Boncza Bertát, akivel már három éve levelezett.
1915. március 27-én házasságot kötött Boncza Berta, Csinszkával, akivel a Boncza család csucsai birtokán, majd budapesti lakásában éltek.
1918-ban jelent meg utolsó kötete A halottak élén címmel, a háború utolsó évének eseményei mély fájdalommal és aggodalommal töltötték el, már nagyon betegen írta utolsó, Üdvözlet a győzőnek című versét.
1919-ben egészségi állapota nagyon megromlott, szanatóriumba szállítják, de már nem tudták megmenteni.
1919. január 27-én halt meg, két nap múlva a Nemzeti Múzeum előtt felállított ravataltól több ezren kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe. Temetésén többek között Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Bíró Lajos és Jászi Oszkár mondott búcsúbeszédet.
Galéria
Elérhetőség
Srtda Principala 4.
Judetul Cluj
Ciucea
Románia