Móricz Zsigmond Emlékkiállítás - Leányfalu

Leányfalu
    Emlékház

    A 20. század elejének irodalmi életét meghatározó Nyugat folyóirat köréhez tartozó, annak szerkesztőjeként is dolgozó Móricz Zsigmond 1911-ben Rózsahegyi Kálmán ösztönzésére vásárolt telket Leányfalun, s épített házat a Duna menti településen. Eleinte nyaranta költözött ide az író, majd 1936-tól családjával együtt itt élt haláláig. 

    Állandó kiállítás

    A múzeum állandó kiállítása KINEK A HANGJA? címmel Móricz Zsigmondnak állít emléket, s öt témaponton keresztül mutatja be az író életútját és életművét. A tárlat alkalmas hagyományos múzeum bejárásra, ugyanakkor szabad útvonal választással a térben való mozgásra és önálló felfedezésre is. A kiállítás központi területe a nagyméretű interaktív tábla, melyen megjelenik az öt témapont bővebb tartalommal és interaktív feladatokkal.

    Időszaki kiállítás

    2024-ben Móricz Zsigmond születésének 145. évfordulójára emlékezünk. Az évforduló alkalmából berendezett új kiállítótérben az író személyes tárgyain és családi fotóin keresztül nyerhetünk betekintést Móricz életébe. A kiállítás kurátora a fotók kiválasztásánál elsősorban a leányfalui vonatkozású képekre helyezte a hangsúlyt, személyes tárgyai közül pedig kiemelkedő Móricz Zsigmond Leányfalun használt gondolkodószéke, illetve megtekinthetjük az író egyik ünnepi viseletét, utazóbőröndjét, és a számára oly fontos írógépek egyikét is. A tárlathoz a Petőfi Irodalmi Múzeum kölcsönzött relikviákat.
    A kiállítás 2024. október 31-ig megtekinthető a múzeum nyitvatartási idejében, illetve előzetes egyeztetés alapján a hét bármely napján.
     

    Egyéb információk

    Kurátor: Jékely Endréné, Látványterv és arculat: Ágoston István, Grafika: Bubik Veronika, Informatika: Zalán Viktor, Szakérők: Cséve Anna, Bedő Szilvia

    Móricz Zsigmond

    Móricz Zsigmond (1879–1942), a magyar próza egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású képviselője július 2-án született Csécsén. Életének első hat esztendejét töltötte a kis szatmári faluban. A szülőföld, a "boldog sziget" varázsa egész életét meghatározó élményt jelentett számára, számos művének volt ihlető forrása (A boldog ember, Életem regénye). Később gyermekkorának néhány meghatározó esztendejét töltötte Prügyön 1887 és 1892 között. A faluban folytatta a Túristvándiban megkezdett elemi iskolai tanulmányait, s innen íratta be édesapja a Debreceni Református Kollégiumba. A prügyi református templom falai között konfirmált 1891 tavaszán. A Móricz család tönkremenve, elszegényedve került a faluba, ahol az író édesanyjának, Pallagi Erzsébetnek éltek rokonai. A gyermek Zsigmond a „boldog sziget”-et jelentő Csécséről idegen környezetbe került, megszenvedve a szegénység és a nélkülözés által kiváltott sebeket.

    Két évtizeddel később felnőttként tért vissza a Tiszahátra népdalokat gyűjteni. Ekkor döbbent rá, hogy a falu élete, a benne élők sorsa bonyolultabb, mint gondolta, hogy igaz emberi portrék, helyzetek, konfliktusok megmutatása csak új poétikai eszközökkel lehetséges.

    Munkája során nemcsak a népdalokat, a népmeséket jegyezte föl, hanem megfigyelte azoknak az életét is, akiktől a ’kincset’ kapta. Tanulmányozta a mesélők beszédének tempóját, hangszínét és hanglejtését, emlékezetébe véste gesztusaikat. A gyűjtésnek ez az összetett technikája jelentősen hozzájárult prózanyelvének megújulásához; később végtelenül árnyalt, rendkívül bonyolult beszédmódokat is képes volt rögzíteni. Nincs prózairodalmunkban még egy alkotó, aki műveiben olyan pontosan és drámaian tudná papírra vetni a beszélt nyelvet, mint ő. A kulturális valóságként is átélt faluélményt műveinek hátterében szinte mindig ott találjuk, különösen akkor, ha valaki vagy valami akadályozza hősei egyéniségének szabad kibontakozását (Sárarany, Pillangó), vagy lehetetlenné teszi az emberhez méltó életet (Tragédia, Szegény emberek, Barbárok). A népből újjászülető, művelt Magyarország megteremtésének lehetősége gyűjtőútjain merült fel benne először. Ezt az eszmét később programszerűen is vállalta szerkesztőként a Nyugatban (1929–1933), és később saját lapjában, a Kelet Népében (1939–1942). A magyar irodalom hagyományosan nemzetinek nevezett, szolgálatot vállaló vonulatának egyik emblematikus alakja, akinek az irodalom több volt, mint művészet, neki „az írás az élet minden gazdagságát jelentette: magát az életet.”

    H. Bagó Ilona

    Móricz Zsigmond főbb művei

    Hét krajcár, 1908

    Tragédia, 1909

    Sárarany, 1911

    Az Isten háta mögött, 1911

    Boldog világ. Állatmesék, 1912

    Nem élhetek muzsikaszó nélkül,1916

    Szegény emberek, 1917

    Légy jó mindhalálig, 1920

    Pillangó, 1925

    Úri muri, 1928

    Barbárok, 1931

    Rokonok, 1932

    A boldog ember, 1935

    Erdély (Tündérkert, A nagy fejedelem, A nap árnyéka), 1935

    Rab oroszlán, 1936

    Míg új a szerelem, 1938

    Életem regénye, 1939

    Árvácska, 1941

    Rózsa Sándor a lovát ugratja, 1941

    Rózsa Sándor összevonja szemöldökét, 1942

    Nyitva tartás
    Szerda: 09-17 óráig
    Péntek: 09-13 óráig
    Szombat: 09-12 óráig
    Helyszín

    Leányfalu
    Móricz Zsigmond út 153.
    2016
    Magyarország