Babits Mihály Emlékház - Esztergom
Esztergom
Emlékház
Babitsék feltehetően 1923 augusztusában jártak először Esztergomban. Az élmény meghatározó volt. Ehhez társult az a „csodálatos pénzszaporítás” is, amely szorosan a házvásárlás előtörténetéhez tartozik. Babits egy nagyobb összegű honoráriumot kapott Dante Paradicsomának magyarra fordításáért. A bölcs belátást szerencsés véletlen követte, amikor Dr. Nagy Zoltán ügyvéd-barátot bízták meg a pénz kezelésével, rövid időn belül ugyanis Babitsék vagyona megtöbbszöröződött. Baráti segítséggel találtak rá egy kis házra az esztergomi Előhegyen. A kalandos előzmények után Babits Mihály és felesége, Tanner Ilona az 1924. március 27-én kelt adásvételi szerződés szerint Toldezsán Istvánnétól vette meg előhegyi ingatlanát 35 millió inflációs koronáért.
Az elkövetkezendő években újabb vásárlással bővítették a kertet, illetve folyamatosan alakították, szépítették birodalmukat. Babitsék érkezésük után nem sokkal megismerkedtek az Olajos és az Einczinger családdal. Az új ismerősök nemcsak a napi gondok megoldásában nyújtottak segítő kezet, hanem egészen mély, baráti szeretettel fordultak a néha már kora tavasztól késő őszig Esztergomban időző család felé. Einczinger Ferenc megbízható banktisztviselő, majd a Takarékpénztár igazgatója volt, és emellett olyan sokoldalú művészegyéniség is, aki tehetséges, ügyes kezű festőként működött közre a kis házikó díszítésében. Ezek a falfestmények és feliratok nemcsak a család akkori vendégeit varázsolták el, hanem a mai látogatókat is a hely szellemének bűvkörébe vonják. A Babits-villa egyik legtöbbet emlegetett nevezetessége az az aláírás-fal, mely a magyar irodalomtörténet egyik sajátos dokumentációja. A vendégek felírták nevüket a falra, emléket hagyva magukról a házigazdáknak, s nekünk is. Babits 1941-es halála után, a ház viszontagságos utóéletét követően, 1961. augusztus 6-án végre emlékhely lehetett a hajdanvolt műhelyből, ekkor avatták fel ugyanis az ország első Babits Mihály Emlékházát.
G. Tóth Franciska

Babits Mihály

1883. november 26-án született Szekszárdon, művelt, tisztviselői-családból származott, a pécsi ciszterci gimnázium tanulója volt. A szülőház, a szőlődombokkal körülvett város és a mediterrán hangulatú pannóniai táj számos művének ihletője volt.
1901-ben iratkozott be Budapesten a bölcsészkarra, ahol ő is részt vett Négyesy László stílusgyakorlat órain, többek között Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula társaságában.
1905-től gimnáziumban kezdett tanítani, több vidéki városban is dolgozott, 1911-től került újra Budapestre.
1909-ben jelent meg első verseskötet, Levelek Iris koszorújából címmel.
1921-ben feleségül veszi, a szintén költő, Tanner Ilonát (írói nevén Töröh Sophie), gyermekük nem születik, Ilona testvérének gyermekét, Ildikót fogadják örökbe még csecsemőként.
1924-ben veszik meg feleségével együtt az esztergomi nyaralót, a hegyi ház menedékként szolgált a költő számára, ahová elvonulhatott a városból. Számos versének (Mint különös hírmondó, Vers a csirkeház mellől, Holt próféta a hegyen, Rímek, Búcsú a nyárilaktól), műfordításának, prózai munkájának, egyéb alkotásának konkrét és tematikus helyszíne Esztergom és a ház.
1927-től a Baumgarten Alapítvány kuratóriumi tagja, 1929-től a Nyugat folyóirat főszerkesztője, az irodalmi élet megkerülhetetlen szereplőjévé vált.
1938-ban gégerák miatt műtéten esett át, amely után nem tudott beszélni, beszélgető füzetein keresztül kommunikált. Ugyanebben az évben jelent meg a Jónás könyve is. Betegsége idején is sok időt töltött az esztergomi házban.
Galéria
















Elérhetőség
szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között
Esztergom
Babits Mihály utca 11.
2509
Magyarország