Jókai Emlékszoba

Budapest

Emlékház

„Negyven évvel ezelőtt a Svábhegy maga is még ősvadon volt. Füvészek és rovargyűjtők számára valódi kincsbánya... Akkor volt szép..., amikor még a vadállat volt benne otthon; az ember csak úgy vetődött ide, mint kóbor bujdosó, vagy világkerülő különc.”– írta az 1880-as évek végén A Svábhegy és a Zugliget című cikkében Jókai Mór (1825–1904), a korszak népszerű írója.

Ő maga ekkor már évtizedek óta büszke kerttulajdonos volt itt. Egy gazzal benőtt, elhagyott kőbányát, „tüskönc fészket” alakítottak át virágzó birtokká feleségével, az ünnepelt színésznő Laborfalvi Rózával (1817–1886) együtt.

„A Svábhegyet mint üdülőhelyet, igazán a színészek és az írók fedezték föl. Ők kezdtek el legelőször ide építkezni... A Svábhegyen születtek az 50-es években a magyar drámák és regények, politikai röpiratok és tudományos munkák. Itt tanakodtak komoly hazafiak a nemzet jövendője fölött.”

A Jókai házaspár 1853-ban vásárolta meg a telket az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című regények honoráriumából.

A kertben egy többször átépített nyaraló is volt, baráti összejövetelek, szüreti mulatságok helyszíne. Az épület ma már nem áll, de Jókai unokahúgainak, Váli Marinak és Jókay Jolánnak, valamint Laborfalvi Róza unokájának visszaemlékezéseiből ismerjük a hajdani élet mindennapi eseményeit. Az író halála után második felesége, Nagy Bella egy ideig még gondozta a kertet, majd 1922-ben eladta. Ma a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatóságának irodaháza áll az épület helyén.

Jókai Mór természethez való viszonyát ma is példaértékűnek és követendőnek tekinthetjük. Műveinek (újra) olvasásához és a természet csodáinak hozzá hasonlóan lelkes megfigyeléséhez kívánunk jó szórakozást!

Parragi Márta

A kiállítás az NKA Felemelő század programja keretében valósult meg.

Egyéb információk

Kurátor: Parragi Márta

Látványtervező: Kemény Gyula

Grafikai arculat: Gaál Réka

Jókai Mór

Jókai Mór a legismertebb magyar regényíró. A több mint száz kötetre tehető, külföldön is ismert életműve a magyar romantikus próza legnagyobb teljesítménye. A magyar nemzeti múlt felidézése a középkortól a polgárosodás korának kiteljesedéséig, és a jövő víziója adja a Jókai regények széles tematikáját.

1825. február 18-án született Komáromban, Jókay Móricz néven, polgáriasodott nemesi-értelmiségi család ötödik gyermekeként. Édesapja jogász volt. Irodalmi műveiben Petőfi javaslatára kezdte a Jókay Mór nevet használni, majd 1848. után az y végződést i-re cserélte.

1841-42-ben a Pápai Református Kollégium diákja volt, ahol megismerkedett és jó barátságot kötött az akkor 19 éves Petőfi Sándorral. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni az írással.

1842-44. között Kecskeméten hallgatott jogot. Ekkor írta első színdarabját, a Zsidó fiút. A jogi tanulmányok elvégzése után Pesten kezdett bojtárként dolgozni. Ekkor már Petőfi is Pesten élt, ismert költő volt, aki bevezette Jókait is a pesti irodalmi életbe.

1846-ban jelent meg első regénye, a Hétköznapok sikere, ezután felhagyott a jogi munkával, minden idejét az írásnak szentelte.

1848 márciusában vezető szerepet vitt a március 15-i eseményekben, részt vett a 12 pont fogalmazásában, később beállt nemzetőrnek és elkísérte Kossuthot toborzó körútjára.

1848 augusztusában feleségül vette Laborfalvi Róza színésznőt.

1849-ben, a világosi fegyverletétel után menekülni kényszerült, több hónapig Tardonán bujdosott.

1850 elején tért vissza Pestre és újra írni kezdett. Saját, egyéni romantikus hangja ekkor alakult ki, nagysikerű történelmi regényei hamar elismert íróvá avatták.

1865-től újra bekapcsolódott a politikai életbe, 1896-ig rendszeresen országgyűlési képviselő volt. 1875-ben, Tisza Kálmán kérésére belépett a Szabadelvű Pártba, de Tisza politikája csalódás volt számára.

1886. november 20-án vesztette el nejét, Laborfalvi Rózát.

1899-ben újra megházasodott, egy húszéves színésznőt, Nagy Bellát vette feleségül.

1904. május 5-én, életének 80. évében hunyt el tüdőgyulladásban.

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Galéria