Szekszárd főteréről rövid sétával elérhető a Babits Mihály Emlékház, a költő szülőháza. Az épület 1780 körül épült copf stílusban, és ma is eredeti állapotában áll. Babits nagyapja, Kelemen József 1855 körül vásárolta meg, és közel száz évig állt a család tulajdonában, 1952-ben államosították az épületet. A költő életének első hat évét töltötte a szülői házban. 
Az első emlékkiállítás 1967-ben nyílt a földszinten. 1983-ban, a költő születésének 100. évfordulójára, szülőháza teljes egészében múzeummá vált. 2001-ben a Dienes Valéria Emlékszobával gazdagodott a gyűjtemény, 2005-ben pedig Baka István költő hagyatéka kapott helyet a múzeumban.

A földszinten sétálva Babits Mihály családjával és gyermekkorának színhelyével ismerkedhetnek meg a látogatók. A szobák a költő születésének idejét, a 19. század végét idézik. Két generáció, a nagyszülők és szülők bútorai, tárgyai, festményei könyvei hűen őrzik a ház hangulatát. „Az író valahogy gyermekkorának és első ifjúságának benyomásait írja egész életében; minden idegszálával abban a világban él, amelyet akkor látott maga körül” – írta Babits. Az emeleti kiállítás ezeket a gyökereket mutatja be. A tárlókban elhelyezett emléktárgyak, fotók, dokumentumok mellett a modern technika segítségével meghallgathatjuk Babits hangját vagy a Szekszárdhoz kötődő verseit, belenézhetünk a digitalizált családi fotóalbumba, sőt egy Babitsról, Török Sophie-ról és kislányukról, Ildikóról készült egyedülálló filmtöredéket is megnézhetünk. Felfedezhetjük, hogyan változott Babits arca és kézírása; egy óriási „keresd a párját” memóriajátékot játszva, megtalálhatjuk Babits egy-egy arcához, azaz fotójához melyik kézirata kapcsolódik. A múzeumlátogatás után a kert árnyas fái alatt is megpihenhetünk, Babits szobra közelében.