Ady Endre Emlékmúzeum - Nagyvárad

Nagyvárad
    Location

    Az Ady Endre Emlékmúzeum 1955. május 26-án került felavatásra Nagyváradon, a városban, amelyhez ezer szál fűzte a költőt. Négyévnyi újságírói tevékenysége meghatározónak bizonyult a személyisége későbbi alakulására nézve. „Nagyvárad s a Nagyváradi Napló volt életemnek s energiámnak tetője” – fogalmazott ő maga egy 1912. október 3-án kelt levelében.

    A költőt őszinte és hosszan tartó barátságok kötötték Váradhoz, itt ismerte meg múzsáját, Lédát, és itt vált vitathatatlan vezéregyéniségévé A Holnap nevű innovatív irodalmi mozgalomnak.

    Várad mindig élen járt a költőóriás örökségének ápolásában. Közvetlenül Ady halála után, 1919 februárjában itt alakult meg az első Ady-társaság, amelynek célkitűzései között szerepelt a költő iratainak és az utána maradt relikviáknak az összegyűjtése és megőrzése.

    1942-ben a város közpénzből vásárolta meg Rozsnyay Kálmántól a híres Ady-gyűjteményt, emlékmúzeum alapításának céljából. A háború a terv megvalósítását meghiúsította, a városházán őrzött gyűjtemény pedig súlyos károkat szenvedett.

    A váradi Néptanács 1955 januári döntésével megszületett az Ady Endre Emlékmúzeum létrehozásának jogi alapja. Időközben, az akkori művelődésügyi minisztérium határozatának köszönhetően, Nagyváradra került a zilahi gyűjtemény, amelyet a költő édesanyja adományozott az ottani gimnáziumnak 1935-ben. Ez a két gyűjtemény szolgált alapul az emlékmúzeum kollekciójának, amelynek megszervezésében fontos szerepet játszott Tabéry Géza nagyváradi író, Ady egykori közeli barátja.

    A múzeumnak az egykori Mülleráj, a századforduló nagy népszerűségnek örvendő kávéházáépülete ad otthont. Az eredeti, 1869-ben befejezett épület 1895-ös újjáépítésekor nyerte el mostani formáját. A kokett, teraszos kávéház a fiatal Ady egyik kedvenc helye volt, a kor szokásainak megfelelően nemcsak kikapcsolódásra, hanem munkára is. Nyaranta a terasz jobb sarkában állt törzsasztala, amely mellett számos riportját és publicisztikáját írta.

    A múzeum anyaga Ady váradi életének és tevékenységének bemutatására fekteti a hangsúlyt. A kiállított tárgyak elsősorban publicisztikai, illetve A Holnap Irodalmi Társaság keretében folytatott munkásságát mutatják be.

    A kiállítást Ady életének és tevékenységének fontos érmindszenti, nagykárolyi, zilahi, debreceni, budapesti, csucsai és párizsi eseményeiről szóló információk egészítik ki.

    A múzeum új bázisgyűjteménye a két oldalsó helyiségben a korabeli szerkesztőségek és kávéházak hangulatát idézi meg, ami annál is találóbb, hiszen a múzeum jelenlegi épülete annak idején kávéházként működött.

    Az Ady Endre Emlékmúzeum célja megmutatni a nagyközönségnek azt a dinamikus és  kozmopolita kulturális-társadalmi környezetet, azt a Váradot, amelyben Ady élt, alkotott, szeretett és szenvedett.

    More information

    A kiállítás címe: Ím, megtaláltam magamat! Ady Endre és Nagyvárad

    A kiállítás készítői: E. Csorba Csilla (kurátor); Kemény Gyula (látványtervező); Széki András (grafikus)

    Ady fiatal portré

    1877. november 22-én született Érmindszenten, a falu ma Romániához tartozik és Ady Endre nevét viseli. Elszegényedett, kálvinista nemesi családból származik.

    1900-tól Nagyváradon dolgozott újságíróként, debreceni és nagyváradi lapok verseit is közölték. A fiatal újságíró bohém éjszakai életet élt Nagyváradon, melynek végzetes következményeként elkapta a szifiliszt.

    1903 augusztusában ismerkedett meg Nagyváradon a Párizsból hazatérő Diósi Ödönné Brüll Adéllal, akit verseiben Lédának nevezett.

    1903-tól 1912-ig tartott Ady és Léda kapcsolata, a költő ez idő alatt hétszer járt Párizsban, hosszabb-rövidebb ideig. Az Európa kulturális fővárosában megismert modern művészeti és irodalmi irányzatok vitathatatlan hatással voltak Ady életművére és ezáltal a magyar lírára is.

    1906-ban megjelent az Új versek című kötete, amely a költő számára igazi áttörést, a magyar kortárs lírába pedig teljesen új hangot hozott.

    1908-ban elindult a klasszikus modernség legfontosabb folyóirata, a Nyugat, amelynek állandó szerzője Ady.

    1913-ban találkozott Dénes Zsófiával, a fiatal újságíróval hamar megkedvelték egymást, esküvőt terveztek, de Dénes Zsófia családja erősen tiltakozott, kapcsolatuk ezért hamar véget ért.

    1914. április 23-án Ady egy átlumpolt nagyváradi este után megérkezett Csucsára, hogy személyesen is megismerje Boncza Bertát, akivel  már három éve levelezett. 

    1915. március 27-én házasságot kötött Boncza Berta, Csinszkával, akivel a Boncza család csucsai birtokán, majd budapesti lakásában éltek. 

    1918-ban jelent meg utolsó kötete A halottak élén címmel, a háború utolsó évének eseményei mély fájdalommal és aggodalommal töltötték el, már nagyon betegen írta utolsó, Üdvözlet a győzőnek című versét.

    1919-ben egészségi állapota nagyon megromlott, szanatóriumba szállítják, de már nem tudták megmenteni.

    1919. január 27-én halt meg, két nap múlva a Nemzeti Múzeum előtt felállított ravataltól több ezren kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe. Temetésén többek között Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Bíró Lajos és Jászi Oszkár mondott búcsúbeszédet.

    Opening hours
    április 1 – október 31. között: keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között
    november 1 – március 31. között: keddtől vasárnapig 9 és 17 óra között
    Location

    Strada Parcul Traian 1.
    410033 Nagyvárad
    Románia

    Telephone