Bessenyei György (1747–1811) korának meghatározó személyisége, a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című dráma szerzője. Sárospataki tanulmányait követően Mária Terézia bécsi testőrségében szolgált, majd hivatalt vállalt és birtokain gazdálkodott. 1785-ben átvette pusztakovácsi – ma bakonszegi – örökségét, s haláláig itt élt remeteként. Bakonszegen jegyezte le a Tariménes utazása című regényét, valamint filozófiai gondolatainak összefoglalását, A bihari remete, vagy a világ így megyen című művét. Bessenyei utolsó éveiben csendes életet élt, kevés emberrel érintkezett, és magányos nyugvóhelyre vágyott. Kívánságát tiszteletben tartva egyházi szertartás nélkül, kertjében, kedvenc almafája alá temették el. Hamvait 1940-ben Nyíregyházára szállították. A költő-filozófus emlékét az egykori lakóhelyén létesített múzeum őrzi.

Kontrasztok − „Szemléljük az eget és a mélységeket” címmel 2021. szeptember 29-én nyílt meg Bakonszegen a Bessenyei-emlékház új állandó kiállítása. 

Bessenyei György 18 évesen került Szabolcs vármegyéből Bécsbe, a Habsburg Birodalom központjába. A korábban még helyét kereső ifjú néhány év múlva a magyar irodalmi megújulás és a felvilágosodás eszméjének vezéralakjává vált. Bessenyei 38 éves volt, amikor 1785-ben a Bihar vármegyei Kovácsi pusztába (ma Bakonszeg), a Berettyó mellett fekvő birtokára költözött. Bécs és Bakonszeg: két merőben különböző életmódot és az életmű egy-egy nagy alkotói periódusát jelenti. 

A kiállítás az egykori magyar testőríró második alkotói korszakát (1796–1804) mutatja be, kontrasztba állítva egymással a kinti valóságos környezetet, mint az egykori pusztai világ mai terét egy imaginárius, az emlékek és az irodalmi művek jelentette világgal.

A háromosztatú belső tér legnagyobb szobájában, egymással szemközt található Bécs és Bakonszeg: a már csak emlékekben létező közelmúlt és az egykori jelen idő. A konyhában Totoposz látható, a Bakonszegen írt Tariménes utazása című regény valóságot és fikciót keverő írói fantáziavilága. A harmadik, legkisebb helyiség önmagában is ellenpontot képez az első kettővel: az elnémulás és az elmúlás pillanataként itt kapott helyet A természet világa vagy a józan okosság, a gazdálkodó filozófus egyik utolsó, szintén itt keletkezett, betiltott nagy költeménye.