Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ

Săuca
    Location

    Sződemeteren a szülőház közelében a magyar kormány és a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával létrejött a Kölcsey Emlékház.

    Hiánypótlásként épült fel a létesítmény 2016-2019. között, hogy méltó helyet biztosítsanak a magyar nemzeti imádság szerzőjének, Kölcsey Ferenc emlékének ápolására. A projekt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Tasnádi Református Egyházközség (ez utóbbihoz tartozik a sződemeteri szórvány) közös pályázata révén valósult meg.

    A Kölcsey Emlékház háromszintes épület, melynek alagsorában étkező, konyha és kazánház kapott helyet. A földszinten található az emlékkiállítás és itt helyezkedik el a lelkészi hivatal is. A tetőtéren lelkészi lakás és vendégszobák készültek.

    “A HON FELETT FÉNYSUGÁRT VONNI”

    2019. május 25-én nyílt meg a Hon felett fénysugárt vonni c. kiállítás Sződemeteren, az újonnan átadott Kölcsey Emlékházban. A kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum állította össze és támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Romániai Vallásügyi Államtitkársággal együtt.

    A Kölcsey Ferenc életét, illetve a magyar irodalomban és a nemzet történelmében betöltött szerepét két kiállítóteremben nézhetjük meg. A kiállítás szakmailag releváns, korszerű, ugyanakkor átélhető és könnyen befogadható anyagot tár a látogatók elé, amelyet a kisdiákok ugyanúgy megértenek, mint a kultúra iránt érdeklődő felnőttek. 

    Az első terem a kezdetektől ível át a szellemi és érzelmi fejlődést biztosító iskolai éveken át a fiatal költő első megnyilvánulásáig. Bemutatja azokat az irodalmi elődöket (Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sándor, Kazinczy Ferenc), akiknek munkássága nagy hatással volt Kölcsey szemléletére, alkotói tevékenységére. Kiállítottak két fakszimile példányt a költő nyomtatásban is megjelent műveiből: az Élet és Literatúra 1826-ban megjelent első kötetét, valamint az 1832-ben megjelent Versek c. önálló kötetet.

    A kiállítás vezérmotívuma a gondolkodás bátorságának fókuszba emelése, amely Kölcsey egész éltét jellemezte. Költőként, közéleti szereplőként egyaránt ez határozta meg tevékenységét, emiatt tekintettek korában úgy rá, mint eszményképre. A kiállítás viszonylag kis hangsúlyt fektet Kölcsey közéleti tevékenységére, aki aljegyző, jegyző, majd főjegyző volt Szatmár megyében, végül a liberális ellenzék meghatározó országgyűlési képviselője lett 1832-ben. A kiállítók azt a gondolatát emelték ki, amelyben a nemesek felelősségét hangsúlyozta a helyi alkotmány megvalósításában.

    A kiállításra elkészült Anton Eisle Kölcseyről festett portréjának másolata is, amelynek eredeti példányát a Magyar Tudományos Akadémia képtárában őrzik. Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik legnépszerűbb darabja is, az az ünnepi ruha, ami a rekonstrukciója annak a magyar és nyugati öltözködési hagyományt ötvöző frakk-mentének, ami Eisle olajfestményén látható. 

    A második termet a nagy verseknek, elsősorban a Himnusznak szentelték. Az eredeti kézirat szolgál háttérként a látványos, kék üveglapra felírt vers teljes szövegének. De belehallgathatunk több, olyan pályaműbe is, amelyek a Himnusz szövegére készültek az 1844. február 29-én meghirdetett pályázatra. A régi hangfelvételek nem biztosítanak ugyan kiváló minőséget, de időutazást tesznek lehetővé a hallgató számára. Rendkívül furcsa hallgatni a Himnusz szövegét más zenére, más előadásmódban, annyira a vérünkbe ivódott az Erkel féle feldolgozás.

    A Vanitatum vanitas c. vers ad keretet a másik, nagyon népszerű tárgyi emléknek, az ún. Kölcsey gondolkodó székének. Az eredeti példányt a Petőfi Irodalmi Múzeum vásárolta meg Kölcsey rokonaitól 1982-ben.

    A kiállítást a híres tanulmányokból vett idézetek zárják le, amelyek Kölcsey életművében nagyon jelentős szerepet játszottak. Ezek közül is kiemelkedő  Parainesis Kölcsey Kálmánhoz c. alkotása, amelynek központi kérdése a haza szeretete, a közösség, a nemzet szolgálata, illetve a fiatalság felkészítése erre a feladatra.

    A Petőfi Irodalmi Múzeum által készített kiállítás méltó Kölcsey Ferenc szellemiségéhez. Nem túl nagy kiállítási területen igyekszik átfogó képet adni a költő életéről, gondolatairól, illetve ezek ma is érvényes, vagy még inkább érvényes voltáról. Beteljesítheti azt az igényt, hogy Sződemeter végre valódi irodalmi zarándokhellyé válhasson, közelebb hozva Kölcseyt a mai emberekhez.

    Kölcsey Ferenc

    1790. augusztus 8-án Sződemeteren világra jön Kölcsey Ferenc, akit a következő nap keresztelnek meg a falu templomában.

    1796 tavaszán megkezdi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban.

    1797. április 20-án meghal édesapja.

    1802. február 11-én meghal édesanyja.

    1808. május 19-én barátságba forduló levelezést kezdeményez Kazinczy Ferenccel.

    1809 szeptemberében befejezi tanulmányait Debrecenben.

    1810 februárja és augusztusa között joggyakorlatot végez Pesten. Életre szóló barátságot köt Szemere Pállal, megismerkedik Berzsenyi Dániellel.

    1814-ben először jelenik meg verse nyomtatásban.

    1815 elején a Kölcsey testvérek megosztoznak örökségükön: Ferenc és Ádám Csekén, Sámuel és Péter Álmosdon telepedik le. Megjelenik a Felelet a Mondolatra című, Szemerével közösen írott, nyelvújítási tárgyú, gúnyos pamflet.

    1817-ben hónapokat tölt Pécelen Szemerééknél, majd Pesten; megjelenteti Csokonairól, Kis Jánosról és Berzsenyiről írott recenzióit, és Homérosz-fordításán dolgozik.

    1818 és 1823 között mély lelki és alkotói válságba kerül, elzárkózik barátaitól, keveset ír.

    1823. január 22-én Csekén befejezi a Hymnust, majd megírja a Vanitatum vanitast, és szerzői jogi vitába keveredik Kazinczyval az Iliász-fordítás ügyében. Szemerével kritikai folyóirat kiadásán kezd dolgozni.

    1826 nagy részét Pesten és Pécelen tölti, és Szemerével kiadják az Élet és Literatúra című kritikai folyóirat első kötetét, melyben fontos tanulmányai (pl. Nemzeti hagyományok, Töredékek a vallásról) jelennek meg.

    1827. augusztus 2-án meghal öccse, Ádám. Kölcsey veszi kézbe az elhanyagolt gazdasági és peres ügyeket, és gondoskodik testvére özvegyéről, Josephinről és árvájáról, Kálmánról.

    1829-ben bekapcsolódik Szatmár megye politikai életébe, és Nagykárolyban aljegyzővé választják.

    1830. november 17-én az akkor induló Akadémia tagjává választják.

    1832 őszén elmondja akadémiai emlékbeszédét Kazinczy felett, később Szatmár országgyűlési követévé és megyei főjegyzővé választják, valamint megjelenik Versek címmel költeményeinek kötete.

    1832. december 11-én Pozsonyba érkezik, az országgyűlés színhelyére, ahol hamar a liberális ellenzék és az országgyűlési ifjúság befolyásos emberévé válik. Barátságot köt Kossuth Lajossal és Deák Ferenccel, kapcsolatba kerül Széchenyi Istvánnal. Pozsonyi pályafutása alatt fontos beszédeket mond a magyar nyelv, a vallás és az örökváltság ügyében; tevékenységéről naplót vezet (Országgyűlési napló).

    1835. február 9-én leköszön a követségről, mert megyéjében elbukik az általa képviselt irány. Megyei hivatalát továbbviszi, házát átépíti, és birtokát átszervezve gazdaságossá teszi.

    1835-ben perbe fogják Wesselényi Miklóst, az árvízi hajóst. Kölcsey később bekapcsolódik barátja jogi védelmének ügyeibe.

    1836-ban megírja A vadászlak című novelláját, és az Akadémián elhangzik Berzsenyi emlékére írott beszéde.

    1837-ben megírja A kárpáti kincstár című elbeszélését, és megjelenteti a feltehetően 1834 táján készült Parainesist.

    1838. augusztus 24-én rövid betegség után, váratlanul meghal Csekén.

     

    Location

    DC39
    447280 Săuca
    Románia

    Telephone