Petőfi Sándor Múzeum - Fehéregyháza

Albești
    Location

    „Iszonyúan és dicsőn”

     

    A Fehéregyháza község Segesvár szomszédságában, Erdély közepén fekszik. A település leginkább arról nevezetes, hogy az 1848–49-i szabadságharcban itt vesztett ütközetet Józef Bem tábornok 3400 fős magyar serege a Nyikolajevics Lüders tábornok által irányított, 9100 fős cári hadtesttel szemben. A vereség azonban nem volt végzetes a szabadságharc szempontjából. Az ütközet azért vált a nemzeti emlékezet részévé, mert itt tűnt el nyomtalanul a szabadságharc költője, Petőfi Sándor.

    A szabadságharc bukását követő politikai megtorlás alatt nem állíthattak emléket a nemzet elesett hőseinek. Fehéregyháza határában is a magyar honvédeket elfedő tömegsír még sok éven át jeltelenül állt, csupán a helyiek őrizték emlékezetükben. A terület birtokosa, a szabadságharcban tevékeny szerepet vállaló Haller Ferenc gróf 1857-ben szabadult a kufsteini várbörtönből, majd 1867-ben körbekerítette a tömegsír területét. Ezzel egyelőre ki is merült a kegyelet aktusa.

    Közel fél évszázadot kellett várni, hogy 1897-ben emlékoszlopot emeljenek az elesett honvédek közös sírja felett. A több mint 9 méteres obeliszk terveit Alpár Ignác készítette, a tetején ülő, kardot tartó turulmadár pedig Köllő Miklós, székely szobrász műve.

    Egy évvel később, 1898-ban Haller Ferenc lánya, Haller Lujza grófnő parkot hozatott létre az emlékmű körül, és felépíttette a múzeumként és őrházként működő, apró Petőfi-házat. A szabadságharc 50. évfordulóján, 1899-ben szervezték a legnagyobb Petőfi-ünnepséget: ekkor határozták el, hogy ezután minden évben megrendezik az eseményt.

    Az első világháború súlyos nyomot hagyott Fehéregyháza történetében. 1916-tól mostoha körülmények között tengődött az emlékhely, és az évfordulós ünnepségek is elmaradtak. 1916. augusztus 31-én a magyar hatóságok elrendelték a térség kiürítését. A fehéregyházi emlékház műtárgyait Magyarország belseje felé menekítették.

    A második világháború után Észak-Erdély Romániához került, és új korszak kezdődött az erdélyi magyarság életében. 1949-ben, a költő halálának centenáriumán az emlékoszlop elé újabb emlékművet készítettek, melyre kétnyelvű bronztáblát helyeztek. Később viszont, a szocialista diktatúra utolsó éveiben, különösen az 1980-as évek közepétől hivatalosan tiltva volt az emléknapok rendezése, mégis minden évben voltak páran, akik összegyűltek a múzeumkertben.

    1990-től akadálytalanul folytatódhattak a hagyományos Petőfi-ünnepélyek. Később további emlékművekkel, kopjafákkal, reliefekkel, emléktáblával bővült a múzeumi kert. 

    A Petőfi-bicentenárium idején meginduló nagyszabású fejlesztések – az új kiállítási épület, az átépített emlékpark – új fejezetet nyitnak a fehéregyházi Petőfi-kultusz történetében.

    A megújult emlékhely átadására 2026. július 26-án kerül sor.

    More information

    Kurátorok: Kalla Zsuzsa, Owaimer Oliver, Sárándi Tamás

    Közreműködött: Szabó József

    Látványterv, grafika, kivitelezés: Manierart SRL 

    A fejlesztések Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósultak meg.

    Barabás Miklós metszete

    1823. január 1-jén Kiskőrösön megszületik Petrovics Sándor

    1824-től apja, Petrovics István Félegyházán bérel mészárszéket, ahova családja is követi

    1828 és 1830 között a kecskeméti evangélikus elemi iskola tanulója lesz

    1831 és 1833 között Sárszentlőrincen végzi az evangélikus kisgimnáziumot

    1834-ben előbb az evangélikus, majd a piarista gimnáziumba kerül Pesten

    1835-ben az aszódi evangélikus algimnázium tanulója lesz

    1838-ban a selmecbányai evangélikus líceumba iratkozik be

    1839-ben Sopronban katonai szolgálatra jelentkezik

    1840-ben a hadgyakorlatok során többször kórházba kerül

    1841-ben Sopronban leszerelik

    1841-ben a Pápai Református Kollégiumban folytatja tanulmányait, ahol megismerkedik Jókai Mórral

    1842. május 21-én az Athenaeumban megjelenik A borozó című verse

    1842-ben Székesfehérváron Szabó József színtársulatához szegődik

    1843 őszétől Debrecenben színészkedik, súlyosan megbetegszik

    1844 márciusában a Nemzeti Kör elhatározza költeményeinek kiadását

    1844. július 1-től Pesti Divatlap segédszerkesztője lesz

    1844-ben megjelenik A helység kalapácsa című komikus eposza és a Versek 1842–1844 kötete

    1844 karácsonyán találkozik Csapó Etelkével, aki a következő év elején váratlanul meghal 

    1845 márciusában megjelenik a János vitéz és a Cipruslombok Etelke sírjáról kötete

    1845. április és június között körutat tesz Felső-Magyarországon 

    1845-ben Gödöllőn megismerkedik későbbi múzsájával, Mednyánszky Bertával

    1845 októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei című kötete

    1845 novemberében megjelenik a Versek 1844–1845 kötete

    1845. november és 1846. március között Szalkszentmártonban a szüleinél megírja a Felhők ciklust és A hóhér kötele című regényét

    1846 tavaszán írói sztrájkot hirdetett: a Tízek Társasága bejelentette, hogy többé nem kívánnak írni a divatlapokba, és saját lapot hoznának létre

    1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerkedik Szendrey Júliával

    1847 januárjában megjelenik Tigris és hiéna című drámája

    1847. március 15-én megjelenik a Petőfi Sándor összes költeményei egy kötetben

    1847 júliusában másodszor is körutat tesz Felső-Magyarországon

    1847. szeptember 8-án feleségül veszi Szendrey Júliát, a nászutat Koltón töltik

    1847 novemberétől a Dohány utcában bérelnek lakást Jókaival közösen

    1848. március 13-án megírja a Nemzeti dalt

    1848. március 15-én kitör Pesten a forradalom, amelynek egyik vezéralakja Petőfi lesz

    1848 júniusában a radikális Petőfi képviselőnek jelölteti magát a szabadszállási kerületben, a választáson azonban megbukik, ennek hatására megírja Az apostol című elbeszélő költeményét

    1848 októberében honvédszázados lesz, Debrecenben az újoncok kiképzésében vesz részt

    1848. december 15-én megszületik fia, Zoltán

    1849 januárjában Bem tábornok seregéhez kéri áthelyezését Kossuthtól

    1849 februárjában részt vesz a vízaknai, szászsebesi és szászvárosi harcokban; egyenruhájának hiányossága miatt konfliktusba kerül Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, lemond tiszti rangjáról

    1849 áprilisában Bem visszaadja tiszti rangját, májusban őrnaggyá nevezi ki

    1849 májusában Debrecenben összetűzésbe kerül Klapka György tábornokkal, ismét lemond rangjáról

    1849 júliusában Mezőberénybe utaznak Orlai Petrics Somához; ide jön érte Egressy Gábor, hogy Erdélybe hívja

    1849. július 20-án feleségével megnézi a Tordai-hasadékot, ekkor látják egymást utoljára

    1849. július 31-én a megfigyelőként jelen lévő Petőfi Sándor eltűnik a vesztes segesvári ütközetben

    Location

    Strada Muzeului
    547025 Albești
    Románia