1790. augusztus 8-án Sződemeteren világra jön Kölcsey Ferenc, akit a következő nap keresztelnek meg a falu templomában.

1796 tavaszán megkezdi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban.

1797. április 20-án meghal édesapja.

1802. február 11-én meghal édesanyja.

1808. május 19-én barátságba forduló levelezést kezdeményez Kazinczy Ferenccel.

1809 szeptemberében befejezi tanulmányait Debrecenben.

1810 februárja és augusztusa között joggyakorlatot végez Pesten. Életre szóló barátságot köt Szemere Pállal, megismerkedik Berzsenyi Dániellel.

1814-ben először jelenik meg verse nyomtatásban.

1815 elején a Kölcsey testvérek megosztoznak örökségükön: Ferenc és Ádám Csekén, Sámuel és Péter Álmosdon telepedik le. Megjelenik a Felelet a Mondolatra című, Szemerével közösen írott, nyelvújítási tárgyú, gúnyos pamflet.

1817-ben hónapokat tölt Pécelen Szemerééknél, majd Pesten; megjelenteti Csokonairól, Kis Jánosról és Berzsenyiről írott recenzióit, és Homérosz-fordításán dolgozik.

1818 és 1823 között mély lelki és alkotói válságba kerül, elzárkózik barátaitól, keveset ír.

1823. január 22-én Csekén befejezi a Hymnust, majd megírja a Vanitatum vanitast, és szerzői jogi vitába keveredik Kazinczyval az Iliász-fordítás ügyében. Szemerével kritikai folyóirat kiadásán kezd dolgozni.

1826 nagy részét Pesten és Pécelen tölti, és Szemerével kiadják az Élet és Literatúra című kritikai folyóirat első kötetét, melyben fontos tanulmányai (pl. Nemzeti hagyományok, Töredékek a vallásról) jelennek meg.

1827. augusztus 2-án meghal öccse, Ádám. Kölcsey veszi kézbe az elhanyagolt gazdasági és peres ügyeket, és gondoskodik testvére özvegyéről, Josephinről és árvájáról, Kálmánról.

1829-ben bekapcsolódik Szatmár megye politikai életébe, és Nagykárolyban aljegyzővé választják.

1830. november 17-én az akkor induló Akadémia tagjává választják.

1832 őszén elmondja akadémiai emlékbeszédét Kazinczy felett, később Szatmár országgyűlési követévé és megyei főjegyzővé választják, valamint megjelenik Versek címmel költeményeinek kötete.

1832. december 11-én Pozsonyba érkezik, az országgyűlés színhelyére, ahol hamar a liberális ellenzék és az országgyűlési ifjúság befolyásos emberévé válik. Barátságot köt Kossuth Lajossal és Deák Ferenccel, kapcsolatba kerül Széchenyi Istvánnal. Pozsonyi pályafutása alatt fontos beszédeket mond a magyar nyelv, a vallás és az örökváltság ügyében; tevékenységéről naplót vezet (Országgyűlési napló).

1835. február 9-én leköszön a követségről, mert megyéjében elbukik az általa képviselt irány. Megyei hivatalát továbbviszi, házát átépíti, és birtokát átszervezve gazdaságossá teszi.

1835-ben perbe fogják Wesselényi Miklóst, az árvízi hajóst. Kölcsey később bekapcsolódik barátja jogi védelmének ügyeibe.

1836-ban megírja A vadászlak című novelláját, és az Akadémián elhangzik Berzsenyi emlékére írott beszéde.

1837-ben megírja A kárpáti kincstár című elbeszélését, és megjelenteti a feltehetően 1834 táján készült Parainesist.

1838. augusztus 24-én rövid betegség után, váratlanul meghal Csekén.